Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
866 ZACHAR JÓZSEF erdélyi erődítményekben elhelyezett „nemzeti milícia" részére kiutalt összeg 26 490 forint volt.9 2 Minden tévedés elkerülésére hozzá kell tenni, hogy a birodalmi szintű hadvezetésnek a kivetett és behajtott adókból állt rendelkezésére ez az összeg. Különösen akkor vált ez világossá, ha természetbeni ellátást rendeltek el. így a győri, komáromi és esztergomi „nemzeti milicia", továbbá az állandó hadsereg három gyalog és egy-egy vértes-, dragonyos- és huszár-ezredének ellátására a pozsonyi, besztercebányai, soproni, budai, kassai és nagyváradi adókörzetben 1743-ban (összevontan 1742-re és 1743-ra) 323 963, 1744-ben 152 676 és 1745-ben 164 753 forintot számoltak el Bécsben.9 3 Az állami tehertételekből fakadó fizetésen túl egyes magyar arisztokraták saját vagyonukból nemcsak az állandó hadsereg egy-egy egységét tartották el, hanem rendkívüli hadicélokra sokszor önkéntes adományokat is adtak. így az 1747-es újoncfogadáshoz négy magyar gróf együttesen 43 500 forinttal járult hozzá.9 4 Megint nem céltalan ezt bizonyos alapélelmiszerek akkori árával egybevetni. Az 1743-ból és 1744-ből fennmaradt jegyzékek szerint a hadszíntéren táborozó katonák egy font marhahúst 4,5-5 krajcárért, egy font borjúhúst 6-7 krajcárért, egy font sertéshúst 6 krajcárért, egy font bárányhúst 4,5 krajcárért, egy font szalonnát 18 krajcárért, egy tyúkot 36, egy libát 18, egy kappant 15, egy kacsát 12 krajcárért, egy tojást 0,75-1,5 krajcárért, egy font cukrot 45, egy font vajat 13, egy font zsírt 18 krajcárért, egy mérő lisztet 3, egy mérő árpát, borsót vagy lencsét 2 krajcárért, egy font sajtot 16, egy mérő sót 5 krajcárért, egy vekni kenyeret 2 krajcárért, egy messzely bort 24-27, egy messzely sört 6, egy meszely pálinkát 30 krajcárért adtak, míg a világításhoz szükséges egy font gyertya 18 krajcárért volt kapható.9 5 Az 1748-ban bekövetkezett békeidőszakban Mária Terézia és hadvezetése az örökös és cseh tartományok rendjeivel tíz évre előre elfogadtatott összesen évi 13 000 000 forint hadiadóra számíthatott. A magyar rendekkel csak ennél lényegesen szerényebb összeget sikerült elfogadtatni. A szűkebb értelemben vett Magyarország 1751-ig átlag 2 500 000, míg Erdély 600 000 forintot fizetett, és ez összesen 19,25%-ot tett ki. Az összehívott országgyűlésekkel akkor a lényegesen nagyobb uralkodói előterjesztés ellenére csak azt sikerült megszavaztatni, hogy a jövőben a részesedést 20,17%-ra növelve, 3 200 000, illetve 720 000 forint legyen az évi hadiadó. Az egyéb külön igazgatott, de a magyar koronához tartozó területek vonatkozásában az ott állomásoztatott állandó hadseregbeli egységek természetbeni ellátását írta elő ugyanakkor a bécsi udvar.9 6 A kiadási oldal felől azt lehet kiemelni, hogy az állandó hadseregben egy gyalogezred fenntartási összegeként 121 127 forinttal számoltak.9 7 Erre az időre egyébként nemcsak a hadikiadást szolgáló bevételek, hanem a tervezett kiadások is állandósultak. Míg 1758-ig az ezredüket nem közvetlenül vezénylő ezredtulajdonos tábornokok nem kaptak kiegészítést ezredük fenntartására, ezt követően erre ők is jogosultakká váltak. így az ezredtulajdonosi járandóság egységesen évi 4000 forint volt, a szolgálatot teljesítő tábornagy 5000, táborszernagy/lovassági tábornok 4164, altábornagy 3084, vezérőrnagy 2160 forint évi illetményben részesült. A tábornoki nyugellátási alapilletmény évi 1500 forintot tett ki. Ugyanígy évi 1500 forint volt egy szolgálatot teljesítő ezredes zsoldja, az alezredesé 1200, az őrnagyé ugyancsak 1200, a kapitányé 800, a fő-
