Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
A CS. (KIR.) HADSEREG PÉNZÜGYEI (1683-1792) 861 757 600 forintot kívántak behajtani.4 0 A magyar korona területéről ugyan elméletben behajtani rendeltek 2 500 000 forint adót, de a kiadásoknál a teljes öszszegnek ezzel a 20,39%-os részével nem számoltak.4 1 1708-ban egyrészt két millió forintra csökkentették a magyarországi és erdélyi tervezett bevételt, másrészt ezt is természetbeni ellátásként vetették ki.4 2 Miközben a magyar területekkel kapcsolatosan a következő évben is így jártak el, a teljesen kimerített örökös tartományokban nem szedtek adót, viszont a cseh korona területeire vetettek ki arra az évre 8 677 222 forint összeget.4 3 A pestisjárványra tekintettel 1710-ben a magyar korona területeiről csak 995 000 forint adóbevételt tervezett a bécsi udvar,4 4 1711-ben pedig semmit.4 5 Még 1713-ban is a szűkebb értelemben vett Magyarország adóját 260 514 forintnyi természetbeni szolgáltatásban szabták meg, míg Erdélynek 550 000, Horvát-Szlavónországnak 24 000 forint adót kellett fizetnie. Talán nem érdektelen azt sem közölni, hogy ez az összadónak még mindig csak 7,07%-a volt, hiszen ugyanakkor az örökös tartományokra 4 421 000, míg a cseh korona tartományaira 6 555 555 forintot vetettek ki.4 6 A rend kedvéért tegyük hozzá, hogy a magyar területeken állomásozó jelentős Habsburg-haderő beszállásolását is tűrni kellett a lakosságnak, a szálláshoz még tüzelő és világítóeszköz is járt, az élelmezés pedig kényszerárfolyamon történt, és ez is állandó tiltakozást jelentő külön összegszerűen kimutathatatlan tehertétel volt.4 7 Itt kell arról szólni, hogy a zsoldosok toborzásakor a spanyol „örökösödési" háború első időszakában egy német-római birodalombeliért 36, egy örökös vagy cseh tartománybeliért 30, egy magyar területekről kiállítottért 18 forintot számított fel a kincstár. Ehhez mindenesetre azt is hozzá kell fűzni, hogy a magyarokat csak könnyebb felszerelésű portyázó harcosként alkalmazták, és nem számoltak velük a csatarendben.4 8 Ugyanakkor a háború végére már csökkentek a toborzási összegek, mert erősen hanyatlott a felvehetőek harcértéke. így egy német-római birodalmiért átlag 29 forintot fizettek, míg magyarországit már fel sem vettek.4 9 Egy lovas toborzására ugyancsak eltérő összegeket számítottak ezúttal csapatnemtől függően. Egy felszerelt vértes toborzása 40, egy dragonyosé 34, egy huszáré 20 forint volt a háború elején, ehhez jött még a ló ára. Egy vértesló átlag 67, egy dragonyos- vagy huszárló átlag 60 forintba került akkor.50 A háború végén egy vértes vagy dragonyos toborzására már átlag csak 30 forintot adtak, és a lóárak is ennek megfelelően 60, illetve 52 forintra csökkentek.5 1 Ezzel szemben a nagyszerűen bevált huszárt jó lóval és teljes felszereléssel már 100 forintért is csak nehezen lehetett felfogadni.5 2 Ennek megfelelően egy huszárezred kiállítási költsége ötezerről kilencezer forintra nőtt.5 3 Végül az is említést érdemel, hogy egy gyalogos élelmezésére havi 4 forintot számoltak fel, és a természetbeni élelemellátásra ennek biztosítása esetén egy forintot tartottak vissza, míg egy lovas ellátására hasonlóképpen havi 5 forintot utaltak ki, ebből még lószerszám karbantartásra, patkolásra havi 2 forintot vontak el, ha ez az egységnél központi ellátásként történt.5 4 A természetben kiosztott napi élelmiszer-porció 2 font kenyér, 1 font hús és 1/2 messzely bor vagy 1 messzely sör volt, a napi lótáp-porció 6 font zabot, 8 font szénát és 1/2 köteg szalmát tett ki. Ha ezt nem tudták biztosítani, akkor a napi élelempótlék porciónként 8, a napi takarmánypótlék ugyancsak porciónként 10 krajcár volt.5 5
