Századok – 1995
Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857
Zachar József A CS. (KIR.) ÁLLANDÓ HADSEREG PÉNZÜGYEI (1683-1792) Az állandó hadsereg a feudális/felvilágosult abszolút állam egyik, ha nem elsőrendű támasza volt, így az erre fordítandó összeget bármilyen áron elő kellett teremtenie az ezt fenntartónak, vagyis magának az abszolút államnak. Erre ugyanúgy sikerült megteremtenie a szükséges intézményrendszert, mint ahogyan az állandó hadsereg felállítására, kiképzésére, fenntartására, irányítására, igazgatására, ellátására és kiegészítésére. Az egyetlen kérdés csupán az maradt, vajon a termelőerők adott színvonalán elegendő államjövedelem állt-e rendelkezésére a mind nagyobb létszámú és zsoldosokból álló állandó hadsereg fizetésére. Különösen indokolt ennek a kérdésnek a felvetése az osztrák Habsburgok birodalmával kapcsolatosan, amely az 1683 és 1792 közti száztíz évből hetvenkettőt hadiállapotban vagy csak fegyverszünettel, netán előzetes békekötéssel bizonytalan hadihelyzetben töltött el, ezen idő alatt tizenöt külső háborút viselt, amely hatvanhárom hadjárati esztendőt foglalt magában.1 Hasonlóképpen indokolt a kérdésfelvetés az ebben az időszakban folyamatosan teljes egészében a Habsburg-uralkodó fennhatósága alá került Magyarország vonatkozásában, mennyiben kellett és tudott hozzájárulni a hadügyi tehertételhez. Az ugyanis nem kérdéses, hogy a Királyi Magyarország pénzügyét ugyanúgy, mint a később uralom alá vont és külön igazgatott területekét Bécsből irányították, vagyis a bevételek felhasználását birodalmi megfontolások szabták meg. Ennek biztosítására a Magyar Királyi Kamarát alárendelte az uralkodó a birodalmi méretekben ügyintéző Udvari Kamarának, míg a Szepesi Kamara és a Bányavárosi Kamara jövedelmeivel korábbi elzálogosítások következtében az uralkodó szabadon rendelkezett. Természetesen ezek a magyarországi jövedelmek nem sokat segítettek az óriási és egyre növekvő hadikiadások fedezése érdekében. Ugyanígy az általában a kamarai jövedékek egytizedének nagyságrendjében kivetett rendkívüli hadiadók, amelyek egyre inkább rendszeresekké váltak, sem bizonyultak elegendőnek. Sőt a 18. század elejétől a teljes birodalmi kiadás felét vagy azt meghaladó hadikiadások közül még az állandó hadsereg fegyverben tartására sem volt elegendő ez az összeg.2 Csak az állandó angol és németalföldi pénzügyi segély tette lehetővé a folyamatos fegyverkezést és hadviselést.3 Magyar vonatkozásban is éppen az állandó hadsereggel kapcsolatosan azt is feltétlenül már bevezetőként ki kell emelni, sorozatos magyar országgyűlési határozatok mondták ki, hogy az ország bevételeinek az ország védelmét kell szolgálniuk, ugyanígy sorozatosan törvényhozási döntésekkel igyekeztek elérni a magyai- rendek, hogy a német-római birodalmi fejedelemségek úgynevezett török
