Századok – 1995

Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815

848 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY szeredi születésű boszorkány — akit szintén kivégeztek —, 1728-ban Komárom megye törvényszéke előtt tett vallomást. A gonosz lélek emberi ábrázatban, fekete ruhában, de lólábbal jelent meg előtte, többször fajtalankodott is vele, „hol hanyatt, hol féloldalt, de az természete az ördög virgájának hideg volt". A szolgabíró kérdésére, hogy „szóban vagy írás képen" kötött-e szövetséget az ördöggel, Jászberényi Judit elmondta, hogy „kezet adott az ördögnek s megtagadta az Istent s legottan az ördög megbillegezte őtet, s a nevét egy papirosra föllírta"- azaz ez a boszorkány sem írta le a nevét sajátkezűleg.10

0 A Csongrád megyei törvényszék előtt 1730-ban a hódmezővásárhelyi Vecseri Istvánné elismerte, hogy kötelezvényt „adott magárúi az ördögnek", de az írás munkáját ez alkalommal is az ördög végezte el: „melyet az ördög maga írt". A bíróság elfogadta az ördöggel kötött szövetség tényét, de az már jogos kételyt fakasztott volna, ha a parasztasszony azt állítja, hogy a kérdéses okmányt ő írta meg.10

1 A később elevenen megégetett vadászi Bodnár Ferencné sem maga írta be a nevét az ördög könyvébe. Kínvallatásakor 1756-ban így vallott: „Eljővén az ördög, előhozá az lajstromát, Szabó Mihályné, nagyzerindi, elvivén engemet Nagy-Zerindre, ottan házánál (mivel ő deákul is jól tud) beírt". A szaggatott vallomás megfogalmazása nem egyértelmű, az azonban bizonyos, hogy nem maga Bodnárné írta be a nevét latinul a lajstromba, és minden bizonnyal nem is Szabó Mihályné, hanem saját maga a papok és a bírák nyelvén, azaz latinul is jól értő ördög.10

2 Az írásnak önmagában is mágikus ereje lehetett, legalábbis azok számára, akik nem tudták elolvasni. 1727-ben a Pozsony megyei Nagymacsordon a boszorkánysággal vádolt Gál Jánosné három cédulát mutatott fel egy másik parasztaszszonynak, aki azonban nem tudta azokat elolvasni. Erre Gálné kijelentette, hogy ez „ollyan céldula, hogy sok vaja legyen, akinél vagyon, egyiket egyik nénjének, másikat a másiknak adja".10

3

Ebben az esetben tehát az írásnak pozitív ereje volt, előnyhöz juttatta a birtokosát. Nem találtam olyan esetet, amikor a boszorkánysággal vádoltak ártó hatalmat tulajdonítottak volna valamely írásnak, az általam ismert boszorkányperekben senkit sem rontottak meg, taszítottak betegségbe valamely iromány használatával. Éppen ellenkezőleg, az írás önmagában, pusztán mágikus erejével gyógyítani volt képes. Egy Vas megyei szlovén faluban, a tótsági Szerdicán lakott Bosoki Péter, aki — mint erről 1770-ben vallottak a tanúk — „oly írást tudott, ha dühös kutya valakit megmart, azon írást nyakára kötötték, azon harapás nem ártott neki". Az egész tótsági kerületben a 18. századból egyetlenegy aláírni tudó parasztot sem találtam, és az ugyanabban az évben, 1770-ben végzett helytartótanácsi felmérés szerint a Tótságban iskolába járó gyerek mutatóba is alig akadt. Ez az általános írástudatlanság nagyban hozzájárult Bosoki Péter — alighanem a környék egyetlen írástudója — és a veszettség elleni védőoltás erejével felruházott bűvös írás tekintélyéhez.10

4 Az írások közt megjelent maga az ördög A Sopron megyei Peresznye faluban 1743-ban a tanúk elmondták, hogy Somogyi Jánosnál „ördögi írások" voltak, és mint maga Somogyi gyakran mondta,