Századok – 1995
Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815
ÍRÁS-OLVASÁS A 17-18. SZÁZADBAN 845 Gondosan őrzött, de nem értett okmányok A 18. században a Nyugat-Dunántúlon erősen terjedt már az írás használata a parasztság körében, pedig a falvakban ekkor még alig akadt írni tudó jobbágy. Az általános írástudatlanság következtében sokan nem tudták, hogy milyen iratokat őriznek. 1733-ban a körmendi város ítélőszéke előtt Szabó Anna bemutatott a földjéről „bizonyos haszontalan levelet", amelyről úgy tudta, hogy nyolc forintos zálogárról szól, .jóllehet az levélben a summa nincs téve".9 0 Ugyanebben az évben a Sopron megyei Lövőn a völcseji Radics Pál mutatta be azokat az írásokat, amelyek hite szerint az irtásföldjeihez való jogát igazolták, ám az uradalmi tisztek felvilágosították, hogy „ezen producált levelekben Radicsrúl (ti. a bemutatóról) semmi emlékezet, nem tudatik, miképpen buja" a földjét. Alighanem az írástudás hibádzott Radics Pálnál, akárcsak- a nemeskéri Kis Dánielnél, aki ugyanekkor előadta, hogy a kérdéses földdarabról nem tud igazolást bemutatni, „az mint mondja, a sok levelei között nem találja".9 1 1762-ben a vasi Berkifalun egy jobbágy egy másik parcelláról szóló irattal próbálta igazolni, hogy örökben vette a kérdéses földet — aligha igazodott el tehát az irományai között. 1812-ben a szintén vasi Molnaszecsődön akarta egy jobbágyasszony igazolni jogait egy parcellához, ezt azonban nem fogadták el, mert ez sem a kérdéses földdarabról szólt. A papírokat igazuk tudatában bemutató jobbágyok nyilván nem tudták elolvasni, hogy mit tartalmaztak a gondosan megőrzött írások.9 2 Az, hogy milyen idegen lehetett az írástudatlan parasztember számára a sorsát igazgató földesúri adminisztráció megannyi irománya, kitűnik egy Abaúj vármegyei példából. Egy kilencvenéves sellyébi jobbágy, Kis Mihály, 1737-ben elmondta: Azt, hogy a kérdéses házhely valaha a Rákócziak szerencsi uradalmához tartozott, „olvasni sem tudván ezen tanú, írásból nem látta", ám „ezelőtt számos esztendőkkel Vilhelm nevű számvevője ... az Rákóczi háznak ... hozzá szállott, ki is egy nagy írásbúi álló (azaz nem nyomtatott) könyvet, mellyet urbáriumnak mondottak, elől vett és onnan olvasta", hogy melyik házhely kié legyen. Kis Mihály és sok kiszolgáltatott, mert írástudatlan társa aligha tudták ellenőrizni mindazt, ami róluk a „nagy könyvben", az urbáriumban állt.9 3 Az írástudatlan ember magatehetetlensége tükröződött Ováry Péter, egy ráckevei gyalogoskatona szavaiból is. 1790-ben meghalt az édesanyja, és a sógorai kiforgatták az örökségéből. Amikor a francia háborúban szolgáló katona szabadságot kapott, akkor a sógora egy hamis elszámolást dugott az orra alá, és „sok csalárd szószaporítása s fecsegése mellett tőlem (:aki sem írni, se olvasni nem tudok, azért a mesterséges kelepczében a lélektelenektől legkönnyebben belé eshetek:), olly írás alá kezem kereszt vonását kipracticálván tétette, mintha... vélem számot vetett volna". A sógora, mondta a becsapott katona, „megvakította, keresztvonását kicsalta és kicsavarta tőle", de most a levelet „melly alá kezem kereszt vonását a jó sógorom mesterségesen általam tetette," keresztvonásával együtt ünnepélyesen visszavonja. Azt, hogy a ráckevei elöljáróság mit válaszolt Ováry levelére, nem tudjuk, de a keserű hangú beadványból így is jól érezhető az írni, olvasni nem tudó, kiszolgáltatott ember félelme és gyanakvása az írott dokumentumokkal szemben.9 4
