Századok – 1995

Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815

ÍRÁS-OLVASÁS A 17-18. SZÁZADBAN 841 A parasztmozgalom leveleit az iskolamesterek írták. Visszaérkezve Bécsből, Kramer János a dobrafalvai iskolamesternek diktálta a körlevelét. „Ez előtt circiter (kb.) két héttel dobrafalvai Kramer János bécsi útjábúl csak akkor érkezvén" — vallotta az iskolamester, — „házához ment, mondván: Mester, valamit írnya köllene, de titokban is köllne tartani, mellyre ezen bizonyságh (tanú) válaszolt: Meglássuk". Kramer János ezután diktálta le a levelet.74 A lázító körlevelek faluról falura jártak, ám nem mindenhol tudták azokat elolvasni. A Batthyányak egyik 33 éves nagymedvesi jobbágya falubíró létére nem tudott megbirkózni a betűkkel, máshová kellett küldeni a levelet, hogy elolvassák. A körlevél a tanúnak, vallotta, „falu bírája lévén, az kezihez jött, mellyet Rönneky hegyen (egy közeli szőlőhegyen) megolvastattván, és annak értelmit megértvén", a bíró a körlevélben írtak szerint elindult a dobrafalvai gyűlésre.7

5 Egy 33 éves lipóci jobbágynak is keveset jelentett a kiküldött currens, csak arra a szóbeli információra támaszkodhatott, amit a levelet hozó ember adott. Azt, hogy Kramer körlevele szerint a parasztoknak Dobrafalván kellett gyülekezniük — vallotta •— „onnéd tudja, mivel azon (levél) nálok is lévén, melyet is Striemből hozta egy ember, aki néki megmondotta, hogy azt foglallya magában, hogy ők is két személyt megírt napra Dobrafalvára elküldjenek". A falubeli kiküldött társa is csak arról tudott beszámolni, hogy a dobrafalvi gyűlésben Kramer a királynőtől nyert levelet „meg olvastatván, azt foglalja magában... amint hallatta", hogy zabból, hajdinából, kölesből nem kell tizedet fizetni — azaz a levelet ő sem olvasta, csak olvasni hallotta.76 Kramer a dobrafalvai tanítónak „levelet németh nyelven dictált", feltételezhetnénk tehát, hogy a lipóci és nagymedvesi horvát parasztok azért nem tudták elolvasni a lázító írásokat, mert nem ismerték ezt a nyelvet. A korabeli egyházlátogatásokból azonban egyértelműen kitűnik, hogy a horvátok, akik a német falvak közé beékelődve éltek, jól beszéltek németül,77

a dobrafalvi gyűlésen a felolvasott németnyelvű iratokat is nehézség nélkül megértették. Nem a nyelvtudás, hanem a betűk ismerete hiányzott tehát. A leveleket nyilván gót betűkkel írták. Lehetséges, bár valószínűtlen, hogy ha a körlevelek latin betűsek lettek volna, akkor a horvát jobbágyok el tudták volna olvasni őket. Az urbárium kiadása körül ez idő tájt az ország más részeiben kirobbant mozgalmakat vizsgálva azonban kiderül, hogy a röpiratok teijedésének legfontosabb akadálya a széleskörű paraszti analfabetizmus volt, a latinbetűs körleveleket is csak a parasztok egy része tudta elolvasni.7

8 Nem tudta ellenőrizni a lázító írások tartalmát a zalai Istvándban élő egyik jobbágy sem. Az 1765-66. évi forrongás idején a falu bírája az iskolamesterrel íratott kérvényt, azt neki kellett a királyi biztoshoz vinni, bár ő, védekezett ijedten, nem tudta, hogy „mi volt bele írva". A bírák nem faggatták tovább a jobbágyot, az analfabetizmus arányát ismerve hihető volt, hogy az istvándi jobbágy nem tudta, hogy mi állt az iratban.7

9 Míg a Nyugat-Dunántúlon az eddiginél kedvezőbb feltételeket biztosító urbárium behozatala számított a földesúr elleni véteknek, az addig szabadabb viszonyok között élő alföldi parasztok éppen ellenkezőleg az urbárium rendelkezései ellen mozgolódtak. Amikor Hódmezővásárhelyre meghozták a nyomtatott urbá-