Századok – 1995
Közlemények - Tóth István György: Írás; olvasás; könyv a paraszti műveltségben a 17–18. században IV/815
ÍRÁS-OLVASÁS A 17-18. SZÁZADBAN 819 Körmend mezőváros lakóinak írni tudása a 18. században Összesen 1700-1739 1740-1779 1780-1799 kereszt aláírás kereszt aláírás 61 29 67,8% 2,2% 77 47 62,1% 37,9% 208 104 66,7% 33,3% 346 180 65,8% 34,2% A népes és forgalmas mezőváros lényegesen alfabetizáltabb volt tehát a 18. században, mint a vasi falvak: Körmenden a népesség mintegy egyharmada le tudta írni a nevét. Mindössze öt vasi faluban találtam a 18. századból legalább három írni tudó parasztot. Kettő ezek közül Körmend mezőváros szomszédságában fekszik: Hidashollós és Molnaszecsőd, mindkettő magyar falu. A másik három faluban németek laktak: Némethidegküton, Királyfalván és Patafalván, ezek a már stájer területen fekvő Fürstenfeld, korabeli magyar nevén Fölöstököm város közelében találhatóak. Ami közös ebben az öt faluban, az a földrajzi fekvésük: egyrészt egy város, illetve egy mezőváros közelében, másrészt pedig egy fontos kereskedelmi út mellett találhatóak. Ez arra mutat, hogy a parasztság ott tette meg az első lépéseket az alfabetizáció rögös útján, ahol erre egyrészt szüksége volt, másrészt a benyomásai erre sarkallták. Egyrészt a városok és mezővárosok a maguk alfabetizáltabb lakosságával, felirataival, nyomtatványaival írni-olvasni tanulásra serkentették a környező falvak odajáró lakóit is, másrészt pedig a piacra járó, adásvétellel foglalkozó parasztnak, aki a számlákat, szerződéseket, árszabásokat meg akarta érteni, nagyobb szüksége volt az írástudásra, mint az elzártabb vidékeken élő társainak. Vas megye parasztsága a 17-18. században nagy többségében még írástudatlan volt — ez a kép nem mond ellent annak, amit a vasi iskolákról tudunk.6 A 18. század derekára kiépült ugyan a kisiskoláknak az előző században még igencsak foghíjas hálózata, és az aprófalvas Vas megyében sok gyerek járt át a szomszéd falvak iskoláiba is, ha a saját falujában nem folyt tanítás, de még a 18. század második felében is csak a gyerekek mintegy egyhatoda-egyhetede látogatta az iskolákat, más szóval: nagy többségük sohasem került a tanító keze alá. Ennek az iskolába járó kisebbségnek is csak tört része tanulta meg az olvasás mellett az írást is, ezenkívül közülük is sokan nyilván felnőttkorban elfelejtették a nem gyakorolt betűket. Hiába volt korszakunk végén már több mint kétszáz iskolamester a megyében, hatásuk emiatt a falusi társadalomra csekély maradt. Meglepő és nehezen megmagyarázható lenne tehát, hogy ha ilyen iskolaviszonyok mellett nagyszámú paraszti aláírást találnánk a falvakban. Alfabetizáció a reformkorban A 19. század első feléből több paraszti keresztet és aláírást sikerült gyűjteni, mint az előző két évszázadból együttesen, ezeket az adatokat azonban mégsem fogadhatjuk el az egész megyére jellemzőeknek.
