Századok – 1995
Tanulmányok - Knapp Éva: Vallásos társulatok; rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18.században IV/791
VALLÁS ÉS TÁRSADALOM KASSÁN A 17-18. SZÁZADBAN 799 adományoztak a szervezet céljaira. Délután három órakor litániát mondtak, majd harsonaszóval zárult az ünnepség.5 5 Az Agónia Christi társulatba lépőknek nem szabtak próbaidőt, felvételük a jelentkezés rendjében folyamatosan történt. Az új felvételek száma a társulati ünnepek körül volt a legmagasabb. A felvétel előtt a praeses elmondta a tagok kötelezettségeit, a regulákat, szokásokat és búcsúkat. A leendő tag elmondta az „Ajánlás Jézushoz" című imádságot, majd a praeses beírta nevét az albumba. Társulati célra az új tag (neo-sodalis) nem kötelező jelleggel pénzadományt adott.56 A tagságot nem kellett megújítani, a tagok halálukig a társulathoz tartoztak. Ezért a két diáktársulatban a tagokat két csoportba sorolták: az aktív tagok a diákok voltak, a felnőtt tagok (sodales veteranos) pedig figyelemmel kísérték a társulat életét. A jezsuiták história domusa az 1735-1772 közötti időben kisebbnagyobb kihagyásokkal rögzítette a taglétszám alakulását. A két diáktársulat aktív tagjait és esetenként az abban az évben felvett új tagok számát rögzítették. Az Agónia Christi társulatnál csak az új tagok számáról szerezhetünk tudomást. Eszerint az 1735-1772 közti időszakban a Congregatio Minor aktív taglétszáma 92 és 177, a Congregatio Majoré 44 és 236 között változott. Az új tagok száma évente az előbbiben 21 és 51, az utóbbiban 46 és 90 között mozgott.57 A nagyobb társulat taglétszáma általában meghaladta a kisebbikét. A Congregatio Minor taglétszáma kisebb ingadozásoktól eltekintve enyhén emelkedő, a Congregatio Majoré 1755-ig emelkedő, majd jelentős ingadozásokkal csökkenő tendenciát mutat. (1. grafikon, ld. előző lapon) A nagy ingadozások föltehetően a társulatban kialakult látens konfliktushelyzetre, a szervezet krízisére utalnak. Arra nézve, hogy a diákok milyen arányban voltak tagjai a társulatoknak, csak következtetni tudunk. Egy 1773-as adat szerint a tanulók összlétszáma ekkor 331 fő volt, ebből 100 tartozott a Congregatio Minor, 135 a Congregatio Major érdekkörébe. Ezt megelőzően az utolsó ismert adat szerint a Congregatio Minornak 1770-ben 177, a Congregatio Majornak 1772-ben 155 aktív tagja volt.58 Ez a taglétszám mindkét társulatnál meghaladja az 1773-ban oda tartozó diákok létszámát, melynek okát nem ismerjük. Az arányok azonban valószínűsítik, hogy a diákok túlnyomó többsége tagja volt a társulatoknak. Az Agónia Christi kongregációban az évente újonnan felvett tagok száma az 1735-1772 közti időszakban 50 és 339 között változik, 1767-ig jelentős ingadozásokkal emelkedő, ezt követően ugyancsak nagy ingadozásokkal csökkenő tendenciát mutat. (2. grafikon, ld. a következő lapon) Az 1740. évi hirtelen növekedést talán nem alaptalanul hozzuk összefüggésbe a pestistől való félelemmel. 1766-ból ismerjük a társulat bejelentett halottainak számát: ez 46 fő, ami az ebben az évben felvett új tagok számának (205) valamivel több mint egyötöde.59 Mivel a társulatok albumai jelenleg nem állnak rendelkezésre, a szervezetek társadalmi rétegződésére vonatkozó vizsgálatot nem végezhettünk. Elszórt utalásokból arra következtetünk, hogy a diáktársulat tagjai az iskola jobb tanulmányi eredményt elért diákjai voltak. A nagyobb társulat tagjai közül 1759-ben 35-en egyházi pályára léptek, a többiek között pedig sok volt az előkelő származású, kassai születésű diák. Ezzel szemben az Agónia Christi társulatban viszonylag alacsony számban voltak az egyházi és világi előkelők. Erre utal, hogy egyrészt
