Századok – 1995
Történeti irodalom - A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumok1985–1989 (Ism.: Pölöskei Ferenc) III/758
758 TÖRTÉNETI IRODALOM Tóth Agnes kötete nem előzmények nélküli munka témájában, de a rendszerváltozás utáni kutatási lehetőségekkel jól sáfárkodván, a kérdéskör eddigi irodalmának legkiegyensúlyozottabb, legkiérleltebb darabja. Szabó A. Ferenc A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HATÁROZATAI ÉS DOKUMENTUMAI 1985-1989 Összeállította és szerkesztette: Vass Henrik Interart Stúdió 1994. 794 o. A közelmúltban az MTA Jelenkortörténeti Bizottságának támogatásával megjelent a szerkesztő kiterjedt publikációinak újabb darabja, a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai című sorozat utolsó, hetedik kötete, amely az 1985 májusától 1989 októbere közötti időszakot öleli fel. A gyűjtemény az egyharmad századnyi Kádár-korszak vezető pártszervei utolsó éveinek legfontosabb dokumentumait tartalmazza. Kiterjeszkedtek a gazdaság, a társadalom és a politika mezeire, megszabták a hivatalos állami intézmények cselekvéseinek irányait, módozatait. Tükrözik tehát az MSZMP felső vezetésének törekvéseit, terveit, az egypártrendszer keretei közepette. Kitűnik a kötetből az MSZMP szervezeti szabályzatával egyébként ellentétes gyakorlat, a Politikai Bizottság kezében levő, az ország életét meghatározó hatalmi koncentráció. A 125 dokumentumban azonban a Politikai Bizottság határozatai mellett megtalálhatjuk a Központi Bizottság döntéseit, továbbá — jórészt háttérbe húzódva — a döntések előkészítését végző Titkárság operatív tevékenységét. A hatalom csúcsain elhelyezkedő bizottságok közül pedig főként az Agitációs és Propaganda, a Szövetkezetpolitikai, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottság működését követhettük nyomon. Helyet kaptak a kötetben a belpolitikában különös eseménynek számító 1988 májusi országos tanácskozás kordokumentumai is. A történészek és a történelem iránt érdeklődő olvasók zöme számára az eddig jórészt ismeretlen forrásokat olvasva rögvest kitűnik a különböző állásfoglalásokat fogalmazók és a határozathozók megannyi naivitása, különösen az 1985-87 közötti írások olvasása közben, hiszen kicsengenek belőlük az akkor már széles körben anakronizmusként ható reagálások a rendszer hirdetett szilárdságáról, a gazdasági és egyéb problémák megoldásának illúzióiról, vagyis mindarról, amit ezekről az évekről a dokumentumok sugallnak. Tartalmuk, sőt tematikai körül sem igen változott a korábbiakhoz viszonyítva, még ha egyes részleteiben módosult is. A gyűjteményből kitűnik, hogy néhány, az ország sorsát érintő több lényeges kérdés tabunak számított. Közéjük sorolható a Varsói Szerződés és a Szovjetunió külpolitikai főirányainak megkérdőjelezhetetlensége, a KGST léte, 1956 hivatalos értékelésének bírálata, a Bős-Nagymarosi vízmű létesítése, az egypártrendszer, a pártállam változatlan fenntartása, amelyek közül jó néhány a KB ülések vitáiban esetenként ritkán hangot kapott ugyan, de a határozatokban ezeknek már nyomuk sem maradt. A gazdaság, a belpolitika, a tudomány és a művészetek terén azonban az MSZMP vezető csoportjainak direkt politikai irányítása már enyhült, sőt a szélesebb társadalmi igények felkarolásának több ígéretes kísérletét is fellelhetjük. Ebbe a körbe tartoznak például a szövetkezetek, a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztésére irányuló elképzelések és törekvések, továbbá a népfőiskolák kiépítését, vagy a múzeumok és levéltárak működésének feltételeit tartalmazó javító határozatok, továbbá a környezet és természetvédelem fontosságát hangsúlyozó döntések, amelyeknek azonban csak a töredéke realizálódott. A lényeges tartalmi és szemléleti változások azonban jórészt csak 1987-ben kezdődtek az MSZMP felső vezetésében s ezek összefüggésében a párton belüli reformszárny kialakulásával, amely rohamtempóban felerősödött és működését a gazdasági, társadalmi élet szinte valamennyi területére kiterjesztette. Mindezt jelzik a források, ám a rendszerváltás teljes folyamatát csak részben és esetlegesen tükrözik, hiszen akkor még nélkülözik például a társadalomban jelentkező, a többpárti parlamentáris demokrácia kiépítését követelő mozgalmak, irányzatok ismeretét. Ennek ellenére feltétlenül hasznosak és szükségesek a rendszerváltás lényegének és folyamatának a megismeréséhez, megértéséhez. Utalhatunk itt — 1987 tavaszán — a Fordulat és Reform című
