Századok – 1995
Történeti irodalom - Magyarország nemzetközi szerződései 1918–1945 (Ism.: D. Molnár Erzsébet) III/734
734 TÖRTÉNETI IRODALOM vigyázni kellett volna mégis az angol kapcsolatokra a magyar külpolitikában. Bán D. András helyesen mutat rá, hogy Barcza kevésbé érdeklődött viszont a magyar belpolitika kérdései iránt, s azok megítélésében eléggé járatlannak is mutatkozott. A társadalmi problémák valóban olyan szellemben foglalkoztatták, amely a Nemzeti Casinóban volt honos. Az ún. zsidókérdésről írt fejtegetéseihez, amelyek a német típusú drasztikus eljárást elítélve, fokozatos megoldás mellett foglaltak állást, a galíciánerekkel szembeállítva emelt szót a régebben honos, asszimilálódó rész mellett, s a papiros-rendelkezéseknek minősített zsidótörvények ellenére — igaz, más országokhoz viszonyítva —, a magyarországi zsidóságnak paradicsomi állapotot tulajdonított, elkelt volt néhány megjegyzés. A kiadvány értékét nagy mértékben növeli, hogy függelékben több, eddig jórészt ismeretlen dokumentumot is közöl, főleg Barcza irathagyatékából, illetve a Public Record Office Bán D. András által kutatott anyagából, s az is hasznos, hogy néhány már ismert idevágó iratot átvesz a magyar diplomáciai aktapublikációkból. (Lazábban csatlakoznak ehhez a kollekcióhoz a Borbándi Gyula által az Új Látóhatár 1966-os évfolyamában közölt, a Teleki-Pelényi tervvel kapcsolatos iratok.) Az itt évenkénti tagolásban közölt iratok egy része Barcza londoni követi időszakából való, s a magyar külügyminisztériummal való kapcsolattartása termékei mellett három bizalmas Teleki-levél is van köztük, továbbá angol külügyi tisztviselők feljegyzései Barczával folytatott beszélgetéseikről, másik része Barcza 1943-tól kezdődött svájci missziójának termékei, ideértve a Sztójay-kormánnyal szakító követek bizottságának létrehozásával és működésével kapcsolatos néhány iratot is. Végül helyet kapott a függelékben az Ausztráliába költözött Barcza néhány ottani, 1953-1961 közt keletkezett írása, beszéde, cikke is, majd nekrológja egy ottani magyar újságból. A memoár kiadásának előkészületeivel kapcsolatban a magyarországi származású és nálunk is megjelent több kitűnő könyve révén jól ismert amerikai történészprofesszor, John Lukacs, kutatásokat végzett a Hoover Intézetben őrzött Barcza-irathagyatékban, melyről rövid beszámolóját szintén megtalálhatjuk a kiadványban. Különösen felhívta a figyelmet Barcza naplóira, melyekből néhány napi feljegyzést közölt is mutatóba. Ösztönzésére négy esetben is beillesztett a kiadó egy-egy frappáns naplóidézetet az emlékiratba is. A Barcza-memoár után egyszer talán egy naplóiból válogatott kötetet is kézbe vehetünk. Nem lenne kisebb siker. Tilkovszky Lóránt NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEI 1918-1945 Dokumentumgyűjtemény Osszáll.: Németh István. Universitas Kiadó, Budapest, 1994. 184 p. A kötet az összeomlástól az összeomlásig alcímet is viselhetné, mert az 1918 novemberi fegyverszüneti egyezménytől az 1945 májusi német kapitulációig dokumentálja a 20. századi német és egyetemes történet legmozgalmasabb időszakát. A válogatás negyvenkét, jegyzetekkel ellátott dokumentumot tartalmaz, amelynek több mint egyharmada első ízben jelent meg magyarul. A német külpolitika irányaiban és a nagyhatalmi törekvések szövevényében való eligazodást a bevezető tanulmány segíti, amely nyolc kisebb fejezetben elemzi egy-egy rövidebb korszak jellemzőit, rávilágítva a weimari köztársaság és a Harmadik Birodalom külpolitikai törekvéseinek folytonosságára, illetve változásaira. Elsőként a Párizs környéki békerendszer ellentmondásosságából fakadó, egymással szembekerülő, vagy egymást kijátszani törekvő győztes hatalmak szándékait körvonalazza. A vesztes Németországot területcsökkentéssel és jóvátételekkel sújtották, s jelentős lefegyverzési intézkedésekre kötelezték. Azonban továbbra is Európa meghatározó gazdasági, politikai majd katonai hatalma maradt, amelyhez az európai erő- és érdekviszonyok is nagymértékben hozzásegítették. Közép-Kelet-Európa új államait Franciaország a Német Birodalom köré font biztonsági gyűrűként kívánta felhasználni, ezek később mégis Németország gazdasági és politikai céljait szolgálták. Mivel a nyugati hatalmi törekvések és a szovjet forradalmi fenyegetettség miatt Németország központi szerephez jutott, a gazdasági és politikai világhatalommá nőtt Egyesült Államok érdekeltté vált a német gazdaság talpraállításában.
