Századok – 1995
Történeti irodalom - Barcza György: Diplomata emlékeim (Ism.: Tilkovszky Loránt) III/732
732 TÖRTÉNETI IRODALOM Ideiglenes Nemzetgyűlés megítélése — nézetünk szerint — érdemtelenül negatív, továbbá az átmenet intézményei: kollektív államfői testület, Politikai Bizottság értékelése ellentmondásos, mi több, az utóbbi kategorizálásával kapcsolatban még nem jutottak nyugvópontra a szakmai viták. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának körülményei valóban rendhagyóak voltak, amiből is következik, hogy az ún. alkotmányossági aggályok felvetése problematikus. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok a magyar társadalmat egészében reprezentálták, s e pártok programjaiban, különösen a többpártrendszerű demokrácia megteremtésében teljes konszenzus volt. Ezt a társadalmi megegyezést juttatta kifejezésre a választott-delegált tagokból szerveződött Nemzetgyűlés, amely Szózatában a magyar nemzeti szuverenitás kizárólagos letéteményesének nyilvánította magát. Hitet tett egyben 1848 öröksége mellett, s nem véletlenül történt mindez abban a debreceni Nagytemplomban — a magyar Paulskirche-ben —, amely már egyszer az önálló nemzeti lét deklarálásának színhelye volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatának szinte maradéktalan visszaigazolása pedig a legitim Nemzetgyűlés által alkotott 1946. évi I. törvénnyel történt meg. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek alapvetően két feladata volt. A kormány megalakítása és teljeskörű felhatalmazás adása az ügyek vitelére. Ténykérdés, hogy ez a teljeskörű felhatalmazás egyedülálló az újkori kormányzattörténetben. Egyébként rendkívül tanulságosak azok a levéltári források, amelyek alapján a határidőre történt felhatalmazások (indemnitás, appropriáció) alakulása s jogi hatása nyomon kísérhető. Végül csak utalásszerűén érinteném a Politikai Bizottság szerepkörének kérdését. A szerző azt sejteti, hogy a Politikai Bizottság a későbbi — 1949 utáni — országgyűlés testületi szervével Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) rokon intézmény. A Politikai Bizottság feladatát indokolt differenciálni, mivel más volt a funkciója az első választásokig, s megint más az 1946. évi I. törvényig, s ugyancsak módosult a második választójogi törvénnyel, 1947-ben. Érdekességként említjük meg, hogy a plurális demokrácia idején mindhárom választásra külön választójogi törvény született, s a harmadik választójogi törvény (1949) miniszteri indoklásában bukkanunk rá az Országos Nemzeti Bizottság mint „feleslegessé vált szerv kiiktatására", ami sajátos „törvényi rendezése a plurális demokrácia hazai felszámolásának". Hiszen ekkortól az alkotmányban rögzítetten a proletárdiktatúra szovjet formájának megfelelő tanácsrendszer épült ki hazánkban. Pölöskei Ferenc monográfiájának egyes részletein keresztül kívántuk érzékeltetni a választott téma aktualitását, a feldolgozás eredetiségét, a történész és a jogtörténész ugyanazt látásának különbözőségét. Meggyőződésem, hogy a kitűnő monográfiát a szakemberek mellett a magyar múlt sorskérdései iránt fogékony olvasók érdeklődése méltán fogja kísérni. Máthé Gábor Barcza György DIPLOMATA EMLÉKEIM 1911-1945 Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994. 1-2. k. 586+430 1. Az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat Extra Hungáriám címet viselő közös sorozatában, amely emigrációban írt memoárokat közöl századunk magyar történelmének olyan szereplőitől, mint pl. Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök, s amely — mint a sorozat már több megjelent, illetve tervbe vett kötete bizonyítja —, a magyar külpolitika formálásában szerepet játszott személyek emlékírásainak különös figyelmet szentel, ezúttal egy diplomata emlékeit teszi közzé. Pályafutásának 35 évére tekint vissza 1946-ból az akkor Svájcban élt szerző, aki 1952-ben Ausztráliába telepedett át, s ott is halt meg 1961-ben, 72 éves korában. Terjedelmes irathagyatékát — memoárján kívül naplóit, diplomáciai iratait, levelezését — Amerikában, a kaliforniai Stanford egyetem székhelyén lévő Hoover Intézet könyv- és levéltárában helyeztette el. Emlékiratainak mindössze két fejezete volt eddig publikálva: Borbándi Gyulától ,A svájci misszió" címmel az 1943-1945 évekről szóló rész a müncheni Üj Látóhatár 1983-as évfolyamában, Urbán Károlytól és Vrda Istvántól pedig az ezt megelőzően Budapesten töltött 1941-1943 évekről a Századok 1987. évfolyamában. A memoár jelenlegi, Barcza pályafutásának egészét felölelő kiadása egy olyan példányon alapul, amelyet a szerző ma is Ausztráliban élő unokája bocsátott
