Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 725 zással, mert a 4. és 5. oldalak közöt egy oldal száma hiányzik, holott a szövegösszefüggés szerint kétséget kizáróan folyamatos szövegrész. A dokumentum, illetve az egész tekercs része annak a dokumentációnak, amely 1969 áprilisában került mikrofilmen a Magyar Országos Levéltárba. JEGYZETEK A DOKUMENTUMHOZ 1 Az ,.Államfő" megfogalmazás nyitva hagyja, hogy ki értendő alatta? (A „nemzetvezető", a kormányzó vagy esetleg a király.) \ 2 A Szentszék pontosan: Apostoli Szentszék, a pápa és a római kúria összefoglaló, megtisztelő neve. (Megkülönböztetendő a Vatikántól, a Cittá della Vaticano államtól.) A Magyar Állam megjelölés is általános, mint az államfő, hiszen pontosan ekkor Magyar Királyság lenne használatos. 3 Ezen nem igen volt mit „rendezni", hiszen a törvényekben garantált „bevett felekezet" jogállását élvezte — más egyházakkal együtt. Ennek „biztosítása" a jövőre nézve azonban fontos kitétel. 4 Az egyházmegyék határainak megállapítása (vagy megváltoztatása) 1918-ig a főkegyúr (király) joga volt, ezt követően az Ap. Szentszéké. Trianon után a magyar egyház a jogfenntartás érdekében igyekezett az egyházmegyék dismembratioját elodázni, Róma viszont nem hagyta figyelmen kívül az utódállamok idevágó érdekeit. 1938-1942 között újabb gyors határmódosítások történtek, amelyeket ekkor szinte azonnal követett az egyházmegyék módosulása is. 5 Az 1933. június 5-i osztrák konkordátum IV Cikkely 1. §. szó szerinti átvétele. („Konkordat zwischen dem Heiligen Stuhle und der Republik Österreich. Artikel IV § 1. Közli Weinzierl-Fisclier, Erika: Die österreichischen Konkordate von 1855 und 1933. Wien 1960. Verlag für Geschichte und Politik, S. 259.) A szó szerinti átvétellel magyarázható, hogy a szövegben „főapátok" szerepel, holott Magyarországon csak egy főapát volt (és van), a Szent Benedek Rend pannonhalmi főapátja, aki ebbe a kategóriába tartozik. 6 Ez a § a főkegyúri jogról való teljes lemondást jelentené. A jelöltekkel kapcsolatos politikai szempontú véleménynyilvánítás lehetőségét ugyanis a Szentszék valamennyi kormánynak biztosítja, amellyel diplomáciai kapcsolata van. 7 Ez a § is szó szerint követi az osztrák szövegét. (Weinzierl-Fischer: Id. mű, S. 260.) Az előző §-ban leírtak gyakorlati kivitelezését szabja meg. Az „állami hűség-esküt" 1918-ig a királynak, 1920-tól a kormányzónak tették le a főpapok. 8 Ez a cikkely is az osztrák konkordátumból való. (Weinzierl-Fischer: Id. mű, S. 260. Artikel V § 1.) Magyarországon ekkor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen működött a római katolikus teológiai kar, a debreceni Tisza István Tudományegyetemen a református teológiai kar, és a pécsi Erzsébet Királyné Tudományegyetemen az evangélikus teológiai kar, de ez nem Pécsett, hanem Sopronban. 9 A szándék egyértelmű: a papnevelés fölött az állam szigorú ellenőrzést kíván gyakorolni; a külföldi tanulmányok engedélyezése vagy megtagadása révén a továbbképzés felett is az állam őrködne. 10 Ugyancsak az idézett osztrák konkordátum (VI. Artikel) átvétele. Ez meglévő jogot erősít meg, hiszen ehhez valamennyi bevett felekezetnek törvényekben garantált joga volt. 11 A „diszkrét betekintés" az Egyház munkájába már a nyilasok tényleges szándékát jelzi: a hitoktatás állami ellenőrzésének igényét. (Ilyen kitétel az osztrák konkordátumban nincs.) 12 A fennálló törvények is biztosították az állam (a kultuszminisztérium) felügyeleti jogát az egyházi fenntartású iskolák felett (amelyek így „kettős" felügyelet alatt álltak), de ez a § tovább kívánt menni a tanítás-nevelés totális államosítása irányába. 13 Az osztrák konkordátumnak is a VII. cikkelye szó a házasságjogról, de tartalmilag eltér ettől. Ausztriában ugyanis — lévén szinte homogén katolikus ország — a házas ságjog polgári szabályozása is eltért a magyarországitól. 14 Eszerint a két katolikus fél között kötött egyházi házasság — külön polgári házasságkötés nélkül is — polgárjogi érvénnyel bírna. Ez visszalépés az 1894: XXXI. tc.-hez képest, amely minden
