Századok – 1995

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63

A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 69 egész végekkel (cum integra pecia seu pedis integris) való kereskedést engedélyezte részükre.38 A debreceni céhlevélnek a posztómetszésre vonatkozó előírása további fontos felvilágosítást is tartogat számunkra — azáltal, hogy a szürkeposztót magyarul is megnevezte: „pannos griseos videlicet zeser vocatos". Hasonlítsuk össze ezt az elnevezést egy időben közeleső erdélyi forrás szóhasználatával: az 1379. évi drági vámszabályzatnak (Doboka megye) azzal a tételével, amely „de singulis peciis panni grisei vulgariter zefer dicti" rótt ki 1 dénár vámot.39

Nyilvánvaló, hogy mindkét oklevél írásba foglalója ugyanarra a szóra gondolt, amikor a pannus griseus magyar megfelelőjének a leírásával bajlódott. (Sőt — az s és f betű írásmódja alig különbözvén egymástól — a debreceni szöveg is bizonyára ze/"ernek olvasandó.) Arra a szóra gondolt, amelyet a griseus magyar párjaként az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék zyrnek,4

0

egy 1528. évi oklevél .ry térnek,4

1

a kolozsvári szabók 1561. évi céhlevelének egykorú magyar fordítója pedig szewrnek4

2

írt: a szűrre.4

3

Ezek után már szemernyi kétely sem maradhat bennünk az iránt: nem gubát készítettek, hanem szűrt (szűrposztót) szőttek azok a debreceni lanifexmesterek, akik a 14. század végén már céhbe tömörültek. Szervezeti tömörülésüket pedig megelőzte helyi, területi tömörülésük: egymás közelében, a városnak ugyanabban az utcájában laktak. A céhlevél alapszövegének bevezetése elmondja: Monaki Sándor és Debreceni László földesurak a Homok utcában (de piatea Homok) lakó hospeseik és jobbágyaik helyzetének javítása érdekében, no meg a maguk javát szem előtt tartva, adták ki a céhszabadalmat. A debreceni helytörténet-írás közismert ténye, hogy a város észak-dél irányú főutcájáról, a Várad és Péterfia Jakab utcákról kelet felé futó Homok utcát utóbb Csapó utcának nevezték el.4

4

A névváltozás a 15. század folyamán történt, bizonyára olyan formáin, hogy egy ideig mindkét elnevezést használták, hiszen Szilágyi Erzsébetnek egy 1467-ben kelt oklevele (az 1440-es évek végétől a Hunyadi-család birtokolta a debreceni uradalmat) még a Homok utcában lakó mestereknek szólt.4

5

A 16. századi forrásokban viszont már az új elnevezés tűnik elénk. Debrecen város magisztrátusának a század közepéről fennmaradt jegyzőkönyvei gyakran tesznek említést a Csapó utcáról (piatea C'apo, Chapo, Chyapo),4

6

amely éppen a régóta ott lakó számos gyapjúművesről (már a 14. század végén nyolc elöljárót választottak!) kapta új nevét. Mert ahogy a pannus griseus-t magyarul szűrposztónak, röviden szűrnek hívták, úgy a lanifexet szűrcsapónak, röviden csapónak mondták. Ha Pogány Balázs mint judex magistrorum lanificum kérelmezte a város bírájától, Dámján fia Lőrinctől céhe szabadalmának megerősítését 1440-ben, akkor bizonyos Sike Pétert, mint „mostan Czapó mesterek bíráját" szólította maga elé 1470-ben Porkoláb Bálint városbíró, hogy az ő céhe tanúvallomását is meghallgassa a debreceni szabómestereknek a szomszédos boldogfalviakkal támadt perében.47

S a céhnek 1529-ből fennmaradt, a Déri Múzeumban őrzött ezüst pecsétnyomójára már magyar körirat került: ,£)ebreceni Czapók Cé[h]pecséti".& Maga a mesterség a posztókészítés meglehetősen zajos — ezért feltűnést keltő — előműveletéről kapta a magyar nevét. Nagyméretű, hegedűvonóhoz hasonló íjjal (pengetővel) „csapták", bontották fel az összetapadt gyapjúcsomókat;