Századok – 1995

Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695

712 GERGELY JENŐ 3 Valamennyit közli Gergely Jenő — Glatz Ferenc — Pölöskei Ferenc (szerk.): Magyarországi pártprogramok 1919-1944. Bp. 1991. Kossuth Könyvkiadó (a továbbiakban: Pártprogramok). 4 Pártprogramok, 45. sz, dok. 315. p. 5 Uo. 317. p. 6 Uo., 51. sz. dok., 358. p. 7 Uo., 52. sz. dok., 366. p. 8 Uo. 367. p. 9 Uo. 370. p. 10

Lásd Bánk József: Kánoni jog. I. köt. Bp. 1960. Szent István Társulat kiad. 325-330. p. 11

Pártprogramok, 54. sz. dok., 380. p. 12

Uo. 381. p. 13

Uo. 58. sz. dok., 408. p. 14

Uo. 59. sz. dok., 409^10. p. 15

Uo. 64. sz. dok., 424. p. 16

Horthy Miklós a kormányzói jogkör többszöri kiterjesztése során sem igényelte-igényelhette a főkegyúri jogokat, amelyek 1918-ban az apostoli király lemondása nyomán „visszaszálltak" az Ap. Szentszékre. A bonyolult kérdéskörre lásd Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp. 1966. Akadémiai Kiadó, 263-388. p. 17

Pártprogramok, 64. sz. dok., 430. p. 18

Uo. 430-t31. p. 19

1935-ben a katolikus egyháznak 862 704, a gör. katolikusnak 14 590, a reformátusnak 102 755, az evangélikusnak 21 055 kh. földbirtoka volt. Közli Csizmadia Andor: I. m. 424. p. 20

Párbér (lecticale) az a lelkészi járandóság, amelyet minden házaspár (néhol az özvegyek félpárbért) tartozik fizetni a plébánosnak évenként (terményben vagy készpénzben). A korszakban már inkább pénzben. 21

A kongrua (congrua) a lelkész fizetésének kiegészítése az „illő" mértékig. A lelkészek állami fizetését már az 1848:XX. tc. kontemplálta. Törvényes rendezése az 1898:XIV. tc.-vel történt meg. A nem-katolikus papság kongruáját az állami költségvetés fedezte. A katolikusoknál három forrásból tevődött össze: az állami költségvetésből, a vallásalap jövedelmének egy részéből és a nagyjavadalmasok hozzájárulásából. 22

A protestáns egyházaknak és az izraelita felekezetnek, valamint az ortodoxoknak már volt autonómiája. Ezek hitközségei tehát mint jogi személyek birtokot is bírhattak. Az autonómiai szabályzatokról lásd Szemnecz Emil: Katholikus Autonómia. Bp. 1897. Hunyadi Mátyás ny. Függelékben közli a szabályzatokat. 23

Pártprogramok, 64. sz. dok., 430. p. 24

Uo. 431. p. 25

Uo. 69. sz. dok., 468. p. 26

Az autonómia kérdésének hatalmas irodalma van, amelyet a fenti hivatkozásokban megtalálunk. Megalakítására először 1948-49-ben, majd 1867 után, ezt követően a századfordulón, és 1917-18-ban történtek kísérletek. Mindig akkor vált aktuálissá, amikor az állam és a katolikus egyház kapcsolataiban „zavarok" mutatkoztak. 27

Pártprogramok, 70. sz. dok., 471. p. 28

Uo. 475. p. 29

Uo. 74. sz. dok., 497. p. 30

Ennek széleskörű irodalmát ismerteti, és álláspontját megfogalmazza Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. A „napbaöltözött ember". Bp. 1994. Gondolat Kiadó. 31

Részletesen lásd Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Bp. 1970. Akadémiai Kiadó. 32

Pártprogramok, 75. sz. dok., 509. p. 33

Uo., 76. sz. dok., 515-516. p. 34

Uo. 523. p. A jus resistendi = ellenállási jog. 36

Az enciklika a bevett szokástól eltérően nem latinul, hanem németül íródott. Közli Politikai és szociális enciklikák II. Szerk. Zsigmond László. Bp. 1970. ELTE kiad. 149-180. p. 36

Bp. 1937. Actio Catholica kiadása. 37

Kereszténység vagy faji vallás? Bp. 1937. Stephaneum kiad., és Vallás és faj, Bp. 1941. Szent István Társulat kiad.