Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 709 szentyt, február folyamán pedig Shvoy püspököt, majd internálták, illetve Sopronban háziőrizetben tartották őket.7 3 Feltételezésünk szerint az általunk közölt konkordátum-tervezet lehetett volna annak a konferenciának az egyik napirendi pontja, amelyet a nemzetvezető 1945. március 28-ára hívott össze Szombathelyre. Shvoy Kálmán naplójából tudjuk, hogy Szálasi az ekkor is még őrizetben lévő Shvoy Lajos és Mindszenty József püspököket a fent említett értekezletre kiküldöttje útján meghívta.7 4 Egyelőre nincs dokumentálható nyoma annak, hogy visszautasították volna az invitálást. Ekkor — a meghívás március elején történt — még elérhető volt Szombathelyről az említetteken kívül br. Apor Vilmos győri püspök, Kovács Sándor szombathelyi püspök és Kelemen Krizosztom főapát. Tudjuk, hogy Apor püspök és a főapát elhárították a meghívást, és Szálasi ezért is rendelte el letartóztatásukat, amit csak úgy kerülhettek el, hogy az oroszok előbb értek Pannonhalmára és Győrbe, mint az értük odaküldött nyilas különítmény.7 5 A nyilas kormányzat abszurditásába egyébként a többi tervezett „reformmal" együtt beleillett a fasiszta diktatúra és az egyház kapcsolatainak konkordátumában való szabályozása is. A hazai katolikus egyház és a szélsőjobboldal addig is barátságtalan viszonya 1944-től ellenségessé vált, amint azt az általunk említett fejlemények is jelzik. Angelo Rótta budapesti apostoli nuncius pedig az egyik legnagyobb szálka volt a nyilasok szemében, hiszen fellépéseivel az üldözöttek érdekében és a terror ellen közismert volt. A német megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel után is helyén maradt — az ostromot is Budán élte át —, de közelről sem a nyilas kormányzat elismerése okán. Hiszen csak személyes jelenlétével biztosíthatta a szentszéki mentési akciók sikerét, és csak így bátoríthatta a hazai katolikus egyház hasonló szándékait. Ami pedig egy esetleges konkordátum nemzetközi feltételeit illeti, nyilvánvaló, hogy Róma 1945 elején semmiféle szerződéskötésben nem volt érdekelt a bukás előtt álló rezsimekkel. A vatikáni diplomácia annál sokkal óvatosabb és bölcsebb volt, hogy ilyen kezdemények iránt érdeklődést tanúsítson. Ráadásul Magyarország és az Apostoli Szentszék között a közvetlen diplomáciai érintkezés is problematikus volt. Az utolsó szentszéki magyar követ, báró Apor Gábor a német megszállás után hivatala gyakorlásától visszavonult, de továbbra is kapcsolatban volt a Vatikánnal. Szálasiék új követ kinevezésével nem is próbálkoztak. A front állását tekintve nyilvánvaló, hogy a végnapjait élő Szálasi-rezsim és az Apostoli Szentszék között nem állt fenn közvetlen kapcsolat. * A nyilasok konkordátum-tervezete nem tekinthető önálló alkotásnak, hanem az 1933. június 5-i osztrák konkordátum „adaptálásáról" van szó.7 6 Összehasonlítva az eredeti német szöveget az általunk közölt dokumentummal az is megállapítható, hogy az a legnagyobb valószínűséggel így keletkezett: a már annak idején publikussá vált (tehát nyomtatásban is megjelent) német szöveget az illetékes nyilas hatóság lefordította magyarra. Tehát nem „vesződtek" a megfelelő diplomáciai szöveg megfogalmazásával, tematikus megszerkesztésével; a magyar
