Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
682 HARSÁNYT IVÁN volt. Kinevezése a kormányelnöki posztra kétségtelenül azt célozza, hogy hangsúlyozzák általa a nagyobb függetlenségre irányuló törekvést. Kabinetbeli munkatársai többségükben annak a politikai irányzatnak a képviselői, amely Magyarország föltámasztását irányította az első világháborút követő években. Az új vallás- és közoktatásügyi miniszter6 5 fiatal éveiben a minisztertanács akkori elnökének, Tisza Istvánnak a bizalmasa volt. A világháború után, 1922-ben belügyminiszterré nevezték ki Bethlen második kormányában. Energiájának köszönhető az ország megbomlott rendjének a helyreállítása. Dr. Vladár Gábor igazságügyminiszter a Legfelső Semmítőszék Szenátusának az elnöke és a minisztérium polgári jogi osztályának a vezetője volt. Egyike a legismertebb jogi tanácsadóknak, és a jelenlegi kabinet legnagyobb tudású tagjai közé sorolható. Ugyancsak Bethlen gróf politikai csoportjához tartozott. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, dr. Martos Olivér először a budapesti területi bíróság magas rangú tisztviselője, azután a Magyar Államvasutak igazgatója, később pedig kereskedelem- és közlekedésügyi államtitkár volt. Emellett tekintélyes jogi tanácsadó, megfontolt politikai irányvonallal. Dr. Gyulai Tibor iparügyi miniszter a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, illetve állami főfelügyelője volt. Hivatásos szakértő kereskedelmi és ipari ügyekben, egyszersmind a konzervatív kereskedelempolitika híve. A külügyminiszter, Hennyey Gusztáv vezérőrnagy, ugyancsak nem hivatásos politikus. Pályáját katonatisztként kezdte, később katonai attasé volt Prágában, majd Belgrádban. Később a Honvédelmi Minisztériumnak a munkaszolgálatot irányító csoportfőnökségét vezette. Utóbb a Munkaerőelosztási Tanács elnöke volt. Csatay hadügyminiszter régi katona, ő sem a kérlelhetetlen politika híve. A németbarát irányzat képviselője a kabinetben Jurcsek földművelési és Reményi-Schneller pénzügyminiszter. Bonczos belügyminiszter ma közbülső pozíciót foglal el a két irányzat között. Az előbbiekben kifejtettekből kikövetkeztethető, hogy Magyarország jelenlegi kormányzói többségükben nem olyan hivatásos politikusok, akik fenntartás nélkül csatlakoznának a német nemzetiszocializmushoz és azért lépnének föl, hogy ideológiáját minden további nélkül átültessék a magyar talajba, hanem szakemberek, akik mindenekelőtt a magyar érdekeket képviselik, s a lehetőségek arányában megpróbálják kirekeszteni a politikából a külföldi befolyást. Ezeknek a körülményeknek tulajdonítható, hogy Magyarország és Németország viszonyában bizonyos változások következtek be, amennyiben Magyarország ma elsősorban saját érdekeiért lép föl. Ugyanezeken a premisszákon nyugszanak azok a helyesbítések, amelyek a zsidókérdéssel kapcsolatban figyelhetők meg. Úgy tetszik, elhatározták, hogy nem hoznak újabb, erre vonatkozó intézkedéseket. Egy közelmúltban kibocsátott kormányrendelet módosítja az eddig érvényben lévő zsidóellenes törvényhozást, amennyiben az olyan zsidók, akik a Haza érdekében folytatott tevékenységükkel bizonyos érdemeket szereztek, a továbbiakban mentesülnek több intézkedés alól, amelyek ma sújtják őket. Ez próbája annak, hogy a kormány olyan terveket sző,
