Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

678 HARSÁNYT IVÁN 33. Sanz Briz budapesti ügyvivő - Jósé Félix Lequerica külügyminiszternek61 Budapest, 1944. augusztus 14. Magyarország belpolitikai fejlődése Magyarország belpolitikai fejlődése az elmúlt március eseményei, azaz az országnak a német csapatok általi megszállása óta mindeddig a „belpolitikai egység" jegyében állt. A jobboldal különböző pártjai, beleértve magát a kormánypártot is, elvben és hosszú hetekig tartó pártközi tárgyalásokon erőfeszítéseket tettek arra, hogy egységes nemzeti pártot hozzanak létre, és ilymódon küszöböljék ki a lehetséges súrlódásokat különböző alkotóelemeik között, a nemzeti érdek javára. Am, igen különböző okokból, a mindnyájuk által kívánt egység elérhetetlennek bizonyult. Mint mondják, személyes mozzanatok és különböző személyiségek becsvágya volt a kudarc döntő oka. Amikor Magyarország belpolitikai életének horizontján kezdtek világosan kirajzolódni az akkor még folyamatban lévő tárgyalások kudarcának a körvonalai, a „Magyar Elet" kormánypártja a politikai küzdőtérre azt a tézist dobta be, hogy az ország belső békéjének elérése végett mindennél fontosabb volna helyreállítani a különböző politikai erők közötti megbontott egyensúlyt. A kormánypárt érezhetően abból a megfontolásból indult ki, hogy csak a pártok tevékenységének szűkebb keretek közé szorítása járulhatna hozzá a politikai fejlődés kívánt alakításához, előre tudva, hogy ilyen fejlődés gyakorlatilag csak ügy érhető el, ha fenntartják a különböző pártok együttműködését a parlamentarizmus keretében. Néhány hetes ingadozás és belpolitikai kísérletezés után a magyar politika és a kormánypárt két vezető egyénisége fejtette ki világosan álláspontját a magyar belpolitika követelményeiről a jelen órákban. Sztójay Döme, a minisztertanács elnöke, aki időközben beteg volt, kormányfői minőségében levelet intézett a kormánypárthoz, amelyben békülékeny hangnemben arra emlékeztetett, hogy még ma is megoldható minden jóakaratú jobboldali erő részvétele a kormányban, miközben, bármily jó lenne is, az arra irányuló erőfeszítések, hogy egységes párt alakításáig jussanak el, bizonytalansági tényezőket vinnének az ország politikai életébe, éppen azokban a legfeszültebb pillanatokban, amelyekben a legnagyobb erőfeszítéseket kell tennie a hadviselés terén. A minisztertanács elnökének ezt a levelét, amelyet a párt szokásos heti ülése alkalmával tettek közzé, széles körben kommentálta a magyar sajtó, a kormányfő szempontjainak megfelelően. A Pest című kormánylap például mindennapos kommentárjában azt írta, hogy a szűken vett pártszempontokat elengedhetetlenül háttérbe kell szorítani, ha nem éppen elfelejteni, hogy ezáltal mindenki figyelme és törekvései csakis a nemzet nagy ügyére irányuljanak és felülkerekedhessenek azokon a súlyos veszélyeken, amelyek Magyarországot fenyegetik. Ez a sajtótermék nagyon világosan szól a politikai erők kicsinyességéről, amely maga után vonta a párt- és az egoista érdekek előtérbe helyezését. Ugyanezek az eszmék inspirálták Boncsosnak [valójában: a Jaross Andort augusztus 7-én felváltó Bonczos Miklós — H. I.], az új belügyminiszternek egy nemrégiben elhangzott beszédét. 0 is szembefordult a túlzásba vitt pártpolitikával és a politikai, illetve pártellentétek kiélezésével. A legerősebb, többségi párt meg-