Századok – 1995
Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629
676 HARSÁNYT IVÁN belügyminisztériuma révén, amely az alkalmazás során a cselekvés szigorával tűnt ki, mindenekelőtt a tárca két államtitkára, Endre és Baky személyében. Az említett törvények erőltetett értelmezéséből, a velük való visszaélésből ered a deportálás, amelyet a törvények nem írtak elő. Ez a héber faj nagyszámú elemére teijedt ki. Hogy ezt lehetővé tegyék, a nevezett államtitkárok, a német hatóságok bizalmasai, Budapesten a kizárólag falun működő csendőrség tekintélyes erőit összpontosították, vakfegyelem vezette, lelketlen embereket, akik első ízben láttak el rendőri feladatot a fővárosban. Ilyen körülmények között a belügyminisztérium és a német rendőrség július 5-ére és a következő napokra kétszázezer zsidó deportálását rendelte el. Hogy ezt ne lehessen véghez vinni, Őfőméltósága két intézkedést tett: elrendelte erős reguláris katonai egységek összpontosítását Budapesten környékén; másrészt valósággal ultimátum jellegű, fenyegető felszólítást küldött a belügyminisztériumnak. Mindezeknek az eredménye, hogy a csendőrösszpontosítást szétszórták, aminek nyomán elrendelték a reguláris alakulatok visszavonását is. Túljutván ezen a kritikus pillanaton, Őfőméltósága azt tervezte, hogy tisztán katonai kormányt alakít, amelyben kizárólag magas rangú tisztek vesznek részt, akik előzetesen politikailag nem minősítették magukat. Az új kormány cselekvésének alapja lett volna: a) a rend fenntartása; b) az Oroszország elleni harc; c) az ország külpolitikájának változatlan folytatása. Am mivel ez a lépés a közvetlenül érdekelt hatalommal szembeni államcsínynek lett volna fölfogható, Őfőméltósága megértette, hogy tájékoztatnia kell róla a német kormány fejét, nem hallgatva el, hogy az új kormány tevékenysége az ország teljes szuverenitásának a visszanyerésére fog irányulni. Július 11-én, amikorra összeálltak az említett javaslatok, Hitler a fronton tartózkodott; emiatt megoldhatatlan volt az üzenet átnyújtása. Ezután, július 15-én Őfőméltósága minderről tájékoztatta kormánya fejét, s megértve, milyen veszélyeket rejt a halogatás, egyszersmind Németország Magyarországon akkreditált követét is. Informátorom szerint az említett diplomata, mivel nem tudott közvetlenül Hitlerrel tanácskozni, von Ribbentroppal beszélt, akitől az alábbi hangnemű választ kapta: a) bármely módosítást a magyar kormány összetételében, beleértve egyes államtitkárok, így Endre és Baky leváltását, casus bellinek tekintenének. Ennek nyomán a magyar terület megfelelő periférikus részeit Horvátországnak, Szlovákiának és Romániának ítélnék oda. Az ország központi vidékeiből pedig Németország iránt odaadó protektorátust szerveznének. Ezen túlmenően megtorlást helyeztek kilátásba a Németország iránt hajlandóságot nem mutató pártvezetők ellen. Méltóságod ebből a leírásból kiolvashatja, hogy legalábbis hivatalosan semmikor nem került sor közvetlen tanácskozás jellegű érintkezésre Hitlerrel.6 0 Az említett nyomatékos diktátumok a Reich külügyminisztériumának a diktátumaiként érkeztek. Ilyen körülmények között próbált Őfőméltósága közvetlen kapcsolatot teremteni Hitlerrel egy levél révén, amelyet egy bizalmát élvező tábornokkal küldött. Eszerint ha a német miniszter által közölt elképzelések Magyarországra nézve megvalósulnának, a 15 magyar hadosztály elhagyná az orosz frontot. Ezzel hallgatólag azt az egyébként súlyos érvet is megfogalmazta, hogy Németor-
