Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

672 HARSÁNYT IVÁN tottak attól, hogy nem tudják jól fedezni a Balkánon működő hadseregeik viszszavonulását, amelyhez Magyarország földrajzilag jó terepet kínál. A Kormányzó megpróbált szembeszállni az invázióval, mondván Hitlernek, hogy Németország elvesztette minden európai ország rokonszenvét és hogy Magyarország az egyetlen állam, amely hűséges maradt hozzá, amint arról a jelenlegi háború egész menetében bizonyságot tett, éppúgy mint az 1914-1918-as háború folyamán, s hogy Németország, igazolhatatlan magatartása révén azt kockáztatja, hogy elveszíti az egyetlen ország rokonszenvét, amely még hűséges iránta. Ervelése nem hatott és bekövetkezett az invázió. Megalakult a jelenlegi kormány, amely maradéktalanul németbarát, és a Gestapo, amelynek hatékony támogatást nyújtanak a magyarországi germanofil elemek, elkezdte a hajtóvadászatot a zsidók után, akikkel embertelen és kegyetlen módon bánnak. Emellett sok magyar személyiséget is letartóztattak, akik azóta is német börtönökben, vagy koncentrációs táborokban vannak, és akikkel szemben mindeddig nem tudtak konkrét vádpontokat felhozni, amelyek alapján elítélhetők lennének. A Kormányzó azt mondta nekem, hogy ismeri azokat az ellenséges kritikákat, amelyek őt a posztján való megmaradása és látszólagos passzivitása miatt érik. Őfőméltósága azonban kénytelen volt a fejleményeket eltűrni, hogy elhárítsa a még nagyobb bajokat. Ám most már eltelt négy hónap, ezek a személyek folytatják a letartóztatásokat, és a zsidókérdés pedig, ahelyett hogy megoldódott volna, egyre súlyosbodik. Ezért úgy döntött, hogy levelet küld Hitlernek, amelyben közli szilárd elhatározását, hogy követelje: teljesítsék azokat az ígéreteket, amelyeket tettek neki, hogy beleegyezését adja a megszálláshoz, vagyis azt, hogy a német katonai erőket és a Gestapót visszavonják Magyarországról, mihelyt megváltozik a kormány, és megoldódik a zsidókérdés. A kormányzó különfutárt menesztett a Führer főhadiszállására, aki a levelét vitte. Azt reméli, hogy két napon belül, vagy legkésőbb vasárnap délután visszaérkezik Budapestre a válasszal.53

Megkérdeztem a kormányzót, reméli-e, hogy a szóbanforgó probléma kielégítően megoldódik, anélkül hogy erőszakhoz kellene folyamodni. Azt válaszolta: Magyarország összes katonai erői tökéletesen azonosulnak vele, s hogy ez a tény, amelyet a németek jól ismernek, kétségkívül befolyásolni fogja az általuk hozandó döntéseket, minthogy a magyar erők, noha nem nagyon jelentősek, de egy meglehetősen kiterjedt szakaszon ők tartják az orosz frontot és dezertálásuk tovább rontaná a németek már amúgyis nehéz helyzetét ezen a hadszíntéren. Újra visszakanyarodva a zsidók kérdésére, Őfőméltósága energikus elítélő véleményét fejezte ki azokkal az erőszakcselekményekkel kapcsolatban, amelyek áldozatai a közelmúltban az e fajhoz tartozó egyének voltak. Kifejtette nekem: személyes közbenjárásával elhárította, hogy folytatódjanak a deportálások, végül pedig azt, hogy közvetlen védelme alá vont több száz izraelitát, akikre az országnak tett szolgálataik nyomán úgy tekint mint érdemes állampolgárokra. Ezek között nagy számban vannak orvosok, professzorok stb. A Kormányzó azzal folytatta érdekes gondolatmenetét, hogy elégedetlen a Magyarországon észlelhető kaotikus belpolitikai helyzettel, amely helyzetet, mint nekem mondotta, nem rendezheti azzal, ha a jelenlegi politikusokat másokkal