Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

632 HARSÁNYT IVÁN szerepel a jelentésekben. A probléma egyik leágazásaként, néha kicsit ironikus felhanggal, állandóan informálnak az egymással katonai szövetségben lévő, de állandóan civakodó két szomszédállam, Magyarország és Románia konfliktusairól. Érdekes színfolt egy a német megszállás után, 1944 áprilisában született „kakukktojás-irat", a pozsonyi spanyol ügyvivőnek másolatban a magyar vonatkozású iratok között is elhelyezett magyar tárgyú jelentése. Ez utal a nem csekély magyar-szlovák ellentétre is, amelyet az első bécsi döntés táplált. Nem hagy kétséget afelől, hogy ez Benes (iránta ellenséges) utódainak a gondolkodását éppúgy meghatározza, mint az egykori elnökét. További, a spanyol követség által nagy figyelemmel követett folyamat volt a magyar belpolitika konzervatív-nacionalista jobboldalának a helyzete, belső viszályainak az alakulása, összefogásának az esélyei. Ennek az a háttere, hogy Franco tábornok 1937-ben egységes politikai tömbbe (a falangista Nemzeti Mozgalomba) kényszerítette a spanyol jobb- és szélsőjobboldal valamennyi politikai erejét: a régi falangistáktól és az ultramontán tradicionalistáktól a konzervatív monarchistákig, a katolikus mozgalmak és a tisztikar széles politikai színskálán elhelyezkedő képviselőiig. 1943-ban a túlélés törekvése többféle csoportosulást indított arra, hogy óvatosan megpróbáljon elszakadni Francotól, vagy a rendszer némi módosítására rábírni magát az államfőt. Mindez indokolja, hogy a jelentésekben sokszor térnek vissza a különböző magyar politikai csoportok manőverei, a nyilasok Horthy kormányzó elleni intrikái, Imrédynek a kormányzó iránt lojális személyiségek körét célbavevő támadásai, a legitimisták magatartása. 1944 után pedig (talán tényleges jelentőségükön túlmenően is) behatóan vizsgálják a Magyar Élet Pártja (Kállaytól és híveitől megszabadult) jobbszárnyának, az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártjának és a Pálffy Fidél vezette nemzetiszocialistáknak a nem túl elszánt egyesülési törekvéseit, a nyilasok kirekesztését ebből a kísérletből. Rámutatnak Kállay híveinek a bizonyos fokú redivivusára a Lakatos-kormány heteiben, de arra is, hogy a germanofil szárny ebben a kormányban is képviselve van. A spanyolok e beható figyelmének jónéhány érdekes megfigyelést, meglátást köszönhetünk. Ha nem is túl nagy teljedelemben, de mindig nagy hangsúllyal bukkannak föl az iratokban a magyar társadalom szociális problémái. Különös figyelemmel kísérik a magyar falu, a földkérdés fejleményeit. A háttérben itt is részben az 1939-ben végrehajtott spanyol agrár-ellenreform miatti hazai feszültségek és szociális gondok rejtőzhetnek. A diplomaták ismételten tájékoztatnak a nyilasoknak az agrárproblémákkal kapcsolatos demagóg megnyilvánulásairól, de azt sem hallgatják el, hogy hogy ezek a birtokmegoszlás reális tényeire támaszkodnak. Fölfigyelnek arra is, hogy évekkel a zsidó földbirtokok elkobzása után az így nyert földalap még mindig nem jutott el azokhoz, akiknek az érdekeivel az elkobzást annak idején megindokolták; sőt, a fóld egy része kézen-közön privilegizált személyek birtokába jutott. Aggodalmaik egyik tárgya, hogy a falusi szegénység, amennyiben a szélsőjobboldal ígéreteiben is csalódik, nem válik-e a közeledő szovjet hadsereg támaszává. Hasonló szempontból követik nyomon a városi közellátás alakulását.