Századok – 1995
Közlemények - Timár Lajos: Erdei Ferenc és Mendöl Tibor vitái a magyar városról III//617
618 TÍMÁR LAJOS a magyar tanyák területén, sőt a különféle tanyatípusokat megkülönböztetve megjegyzi, hogy a város és tanyavilág közötti kapcsolat az egyes típusoknál eltérő intenzitású. Végkövetkeztetése azonban a „makói modell" idealizálása. 1941-ben a Földrgyzi Közleményekben leszögezi: „A tanyának a várossal való forgalma sokkal erőteljesebb, mint a városé, a külön köröket jelentő falvakkal. Sokkal kedvezőbb maga az úthálózat, de ami még fontosabb, ezen az útrendszeren sokkal sűrűbb a közlekedés" „ a tanyai éppen a tanyaváros viszonyoknak a faluvárosival való különbsége miatt, nem kívülálló vidéki, hanem tágabb értelemben véve városi, míg a falusi mindenestül vidéki".3 Vagyis itt elérkeztünk Erdei gondolkodói habitusának egyik legkényesebb pontjához: „Első nagy élményem és első önálló felismerésem a társadalmi összefüggésekről az volt — íija önvallomásában —, hogy az a tanya, amit én megismertem, nem sorolható a falu változatai közé, s az a »falu«, amelyben felnevelkedtem, éppen azért város, mert tanyái vannak."4 Némedi Dénes, Erdei tudósi beállítódását tömören így jellemzi: „Személyesen átélt problémákat vizsgált, gondolkodása ezért eleven, életközeli volt. Ugyanakkor az az empirikus bázis, amire fogalmi elemzéseit felépítette, sokszor szűk volt, bizonyítékai hiányosak — mert úgy gondolta, hogy az anyag közvetlen, életes ismerete pótolja a rendszeres adatgyűjtést."5 A fentebbi megállapítást túlzónak tartjuk. Mi inkább úgy fogalmaznánk: Erdei az a tudóstípus volt, akinél az elméletteremtő erudíció még akkor is, amikor anyaggyűjtéshez folyamodott, éppen a politikusi alkatból adódóan állandóan túllépett az empíria nyújtotta evidenciákon. „A tanyának a várossal való forgalma sokkal erőteljesebb — íija Erdei —, mint a városé, a külön köröket jelentő falvakkal. Sokkal kedvezőbb maga az úthálózat, de ami még fontosabb, ezen az útrendszeren sokkal sűrűbb a közlekedés."6 A tanyaváros kapcsolatra vonatkozó megállapításait érdemes empirikusan ellenőrizni. Hantos Gyula kutatásai alapján felvethető kérdés, egyáltalán a közlekedési feltételei adottak voltak-e annak, hogy a tanyáknak a városokkal intenzívebb kapcsolatai alakuljanak ki. Az 1. sz. térképen a fehér területek azt a térséget mutatják 1930-ban, ahonnan négy óránál nem hamarabb elindulva, s a hivatalos idő alatt három órát a központban töltve délután két óráig kiindulási pontunkra visszaérkezhetünk.7 Vagyis az ún. félnapos körzetet ábrázolja a térkép, minden lehetséges közlekedési módot figyelembe véve. A térképre tekintve szembetűnik éppen Makótól északra és nyugatra is mintegy 15-17 km-re található olyan terület, ahonnan egyik város sem járható meg félnapon belül. A nagyhatárú alföldi városok, pl. Szeged, Kecskemét, Debrecen esetében azok a „belsőségtől" esetenként 60 km-nyi távolságra élő tanyai cselédek, szegényparasztok pedig — mint ezt több tanulmány igazolta — egyáltalán nem érezték magukat „városiaknak", évente egyszer-kétszer, ha megfordultak a városban. Az Alföldön látható jelentős sötét sávok jelzik azokat a térségeket, ahol a intenzív városvidék kapcsolat nem alakulhatott ki. Kétségtelen, a Dunántúlon is nagy sötét sávok láthatók Azonban pl. a térképen fel nem tüntetett Balaton-menti „üdülőfalvak" sok esetben magasabb szintű vonzási kapcsolatot teremtettek környezetükkel, mint jónéhány alföldi tanyás város.
