Századok – 1995
Közlemények - Erős Vilmos: Historia Regnum – Historia Populum. A Szekfű–Mályusz vita kialakulása III/573
582 ERŐS VILMOS nem azért ment-e utána, mert Kossuth iránya féket eresztett rakoncátlan műveletlenségének, a betyáros hajlamoknak, melyek meglétéről nem csak arisztokraták tanúságai maradtak ránk? És ha csak 50%-ban is lelki hatás (az én kiemelésem — E. V) működött közre, már akkor nekem nem kell oly mértékben módosítanom előadásomat és theoriámat, miként Ön kívánja" „engedje meg, hogy az anyagi kérdésnek is nem adatai, hanem felépítése iránt megjegyezzem, miszerint a 120 000 jobbágynemes elkeserítését sem tarthatom olyan messzekihatónak, amint Ön, kedves Kolléga Úr, feltünteti. Sajátmaga rajzolja meg minő kihatása volt az országgyűlési ifjúságnak e fejlődés gyorsítására, már pedig abban jobbágynemes nem volt, legíolebb elszegényedett középnemes, ősi famíliák saija, minő Szemere Bertalan, akit természetesen nem determinálhatott kizárólag ily anyagi kérdés. A vármegyékben a középnemes uralkodott, és a középnemes volt Kossuth csatlósa, hopmestere, fullajtára, akin keresztül érintkezett a kisebbekkel. Egyáltalában nehéz itt zárt társadalmi osztályokkal operálni. A Dessewfyek, kiket Ön az arisztokráciához számít, tulajdonképpen nem is voltak mágnások, mint a Széchenyiek stb., s apjukról tudjuk, hogy igen kellemetlen anyagi gondok közt élt. Az embereket akkor is a nézeteik (Szekfű kiemelése) tartották össze és hogy az Öntől kiemelt anyagi konfliktus mily keveset magyaráz a korszak sorsán: engedje meg az én tárgyalásomnak az alkotmányin kívül másik küllőjére utalnom: a nemzetiségi kérdésre, hol azt hiszem mégis csak az Öntől mellékesnek tartott liberális-soviniszta ideológia hatott." „Sokkal többet, nagyon sokat kellene jó írókat olvasnia, még akkor is ha ennél fogva kevesebbet írhatna. Ön túlságosan ragaszkodik az »értékes«-nek vélt adatokhoz, melyeknek értéket azonban az illető író saját perspektívája ad. Ezt pedig csak a jó írók, a legnagyobbak állandó (Szekfű kiemelése) olvasása ad. Perspektíva mellett koncepciót is csak ez adhat. Pedig ez is kell, hogy legyen Lehet, hogy tévedek, de engem tán ép koncepció-érzékem tartott volna vissza attól, hogy ilyen sok értékes munkát, mint az Öné, polémikus cikkbe öntsek. Koncepció és perspektíva bizonyos egocentrizmust ad az ember munkájához és függetleníti másoktól."2 4 A rendiség kétfajta értelmezése Mint az előzőekből kiviláglik, Mályusz felfogásának punctum saliens-e az 1791-es rendi országgyűlés által kiküldött rendszeres bizottsági munkálatok értékelése s joggal vetődik fel a kérdés: rejlik-e e nézet mögött valamilyen átfogó koncepció? Mielőtt erre válaszolnánk azonban kissé részletesebben szemügyre kell vennünk Szekfűnek a magyar rendiségről alkotott felfogását. Mint ismeretes Szekfű a magyar történelemről alkotott első nagyobb szintézisében, „A magyar állam életrajzá"-ban2 5 fejtette ki előszc»- erről a nézeteit, ahol a rendiséget pozitívan értékeli, mert évszázadokon keresztül ők voltak a nemzeti autonómia, a nemzeti önrendelkezés megtestesítői. Alapvetően módosul azonban Szekfű felfogása a háborús felbomlás után, aminek fő lecsapódása a „Magyar Történet". Ekkor ugyanis, többek között „A Száműzött Rákóczi"-t követő botrány hozadékaként, histori-
