Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
556 BALOGH SÁNDOR előterjesztésére a békekonferencián.13 7 Ugyanakkor az is kiderült, hogy ezt a szovjet kormány nem támogatja. V G. Dekanozov külügyminiszterhelyettes, majd maga a szovjet külügyminiszter is egyébként már a magyar kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatásának az idején biztosította Iorgu Iordan moszkvai román követet arról, hogy a szovjet kormány bármilyen módosítás ellen védelmezni fogja Románia akkori Magyarországgal közös határvonalát, vagyis a trianoni határokat.13 8 Nyilvánvalóan a fentebbiek is szerepet játszottak abban, hogy a román kormány 1946. április 15-én utasította londoni képviselőjét, hogy jegyzékben kéije a külügyminiszterhelyettesi értekezlettől a trianoni határ megerősítését, valamint Románia Magyarországgal szembeni jóvátételi igényének az elfogadását. A nemzetgyűlés külügyi bizottságának tagjait Gyöngyösi külügyminiszter 1946. április 24-én tájékoztatta a moszkvai tárgyalásokról.13 9 Gyöngyösi a magyar békeelőkészítés alapproblémájának nevezte a határókon túl élő mintegy 3 millió magyar jövőbeni sorsának az alakulását. A területi igény konkrét megfogalmazását azonban, ő korántsem látta könnyű feladatnak, mivel Romániában a magyarság többsége nem közvetlenül a határmentén él, hanem döntően Erdély keleti felében. Ezért a külügyminiszter olyan határmódosítást javasolt, amellyel nagyjában ugyanannyi román kerülne Magyarországhoz, mint amennyi magyar továbbra is Romániában maradna. A szóban forgó terület a történelmi Erdélytől nyugatra eső részekből mintegy 22 000 km2 -et foglalt volna magában. Gyöngyösi arra is rámutatott, hogy ha a nemzeti gyűlölködés még így sem volna kiküszöbölhető, akkor a magyar kormány — lakosságcserével — az erdélyi magyarság egészét kész befogadni a megjelölt területen belül. A külügyiytíapttság hosszas — és éles kritikai megjegyzésektől sem mentes — vita után tudomásul vette a külügyminiszter javaslatait. A magyar kormány — a moszkvai tárgyalások után — megkísérelte, hogy a román kormány képviselőivel való közvetlen tárgyalásokon tisztázza és rendezze a függőben levő területi és egyéb kérdésekét. Ez az igény valójában már sokkal korábban román részről is felmerült. Groza miniszterelnök 1945 májusában hangot adott azon óhajának, hogy Románia és Magyarország már egymáásal megegyezve jelenjék meg a békekonferencián.14 0 1945. szeptember 25-én Groza Gyöngyösi külügyminiszterhez írt levelében javasolta a személyes találkozót.14 1 Minden bizonnyal az előbbiekre válaszul merült fel a Külügyminisztériumban a magyarromán kapcsolatok felvételének gondolata.14 2 A magyar kormány azonban akkor elmulasztotta a felkínálkozó lehetőséggel élni, Petru Groza kezdeményezéseire megfelelő választ adni. Ilyen előzmények után találkozott Sebestyén Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1946. április 27-én a román miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel Bukarestben.14 3 A magyar küldött előbb Tátárescu külügyminiszternek tolmácsolta kormánya óhaját. Eszerint a magyar kormány mielőtt a békekonferencia fóruma elé lépne a romániai magyarság problémájával, baráti és bizalmas megbeszélést javasol a román kormánynak. A megbeszélés felölelhetné az összes függőben levő kérdést, beleértve egy területi újjárendezést is, ami nélkül a magyar kormány nem tudja elképzelni a romániai magyarság problémá-
