Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 531 mögötti területté váló országgal szemben egy preventív lépés megtételének időpontját fontolgatták. Mint számottevő, épp ezért feltétlenül felhasználandó erővel számoltak a honvédséggel is, melynek jelen vezetése — szerintük — nem megnyugtató a jövő harcait illetően. Az óvatossá vált németek azonban Szombathelyi személyén keresztül rosszul ítélték meg a magyar katonai vezetés szándékait. A vezérkar főnöke kompromittálódott ugyan a németek előtt a Hätz közvetítette amerikai kapcsolatteremtés következtében, azonban — ha ennek ellenkezőjét sejtették is — egy az angolszászok, még inkább a szovjetek felé kiugrásnak még kevésbé látta a lehetőségét, mint azelőtt. A német hiedelemmel ellentétben a hadsereget változatlanul alkalmatlannak tekintette egy németellenes akcióhoz. Az egyre közeledő szovjet csapatok elleni védelmet különben is csak német segítséggel tudta elképzelni. Valójában Szombathelyi 1943-44 fordulóján hagyta magát sodorni az árral. Kállay miniszterelnökkel együtt valamilyen csodára vártak a jövőt illetően, amivel átmenthetik a rendszert. Egy biztos, eszükbe sem jutott a németekkel való fegyveres szembefordulás. Szombathelyi mindenesetre a maga hirdette elképzelést látta beigazolódni: meghúzódni a németek árnyékában, amíg csak lehetséges. Kállay miniszterelnök és a katonai vezetés közös törekvésévé a rendszer átmentése vált egy olyan helyzetben, amikor — mint Juhász Gyula megállapítja — „kettős félelem szorította a hatalom képviselőit, egyrészt félelem a német megszállástól, amely a szélsőjobboldal hatalomra jutását jelentette volna, annak minden politikai, gazdasági, katonai következményével együtt, másrészről a még nagyobb félelem a szovjet hadsereg megjelenésekor egy baloldali fordulat lehetőségétől — az önvédelmi reflexek zavarát eredményezte".77 Ez holtpontot alakított ki: a politikai és katonai vezetés egyaránt a továbbiakban is cselekvésképtelennek bizonyult. Szombathelyi változatlanul a németek provokálásának minden áron való elkerülésében és a mellettük való óvatos lavírozásban látta az önálló cselekvőképesség és a rendelkezésre álló magyar katonai erők lehetőség szerinti megőrzését egy egyre valószínűbbé váló, de általa mindig dédelgetett, a rendszert valahogy átmentő, kompromisszumos megoldáshoz. JEGYZETEK 1 Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944. Európa-História 1991. I./165. 2 A m. kir. honvéd vezérkar főnökének előadása a vezetésről az 1942. december 14-15-i tábornoki és vezérkari megbeszélésen. (Hadtudományi Könyvtár) 3 Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth Könyvkiadó, 1978. 189-290. 4 C. A. Macartney: October Fifteenth. A History of Modern Hungary, 1929-1945. I—II. Edinburg 1961. H. 138. 6 Horthy Miklós titkos iratai. S<\jtó alá rendezte: Szinai Miklós és Szűcs László. Kossuth Könyvkiadó 1965. 349. 6 Uo. 348. 7 Uo. 350. 8 Uo. 9 Uo. 10 Uo.
