Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

514 DOMB RÁD Y LÓRÁND Bajcsy-Zsilinszky szerint érvelései a vezérkar főnökére semmi hatással sem voltak, amikor is a beszélgetés megszakadt. Szombathelyinek váratlanul a miniszterelnökhöz kellett mennie. Abban maradtak, hogy a beszélgetést rövidesen folytatják. Ehhez Bajcsy-Zsilinszky megküldi katonai memorandumát. A második találkozóra augusztus 26-án került sor. Szombathelyi ez ideig áttanulmányozta a két memorandumot. A politikai megállapításaihoz, mint arra illetéktelen katona, nem kívánt megjegyzéseket íuzni. A katonai rész vele ellentétes felfogásra vallott. Bántó kritikákat is tartalmazott a vezérkarral szemben, melyeket akár bírósági eljárás tárgyává is tehetne, ha nem úgy fogná fel, hogy azokból egy magyar politikus őszinte hazafias érzése és aggod aim askodása sugárzik. Ezzel Szombathelyi elejét kívánta venni a további vitának és a maga részéről véget vetni a találkozónak, azonban Bajcsy-Zsilinszky kérte, ha már megtisztelte őt azzal, hogy eddig meghallgatta, engedje meg még egy-két dolog felvetését. Végre is Németország a háborút kétségkívül elvesztette, s ebből a helyzetből az országot közösen kell kimenteni. Szombathelyi, hogy az elkerülhetetlen beszélgetés várható alap hang át befolyásolja, kifejtette, ő nem tartja oly egyértelműnek a németek vereségét, még sokféle fordulat bekövetkezhet. Nem olyan könnyű a német hadsereget legyőzni. Szicíliában is az olaszok által magára hagyott két német hadosztállyal igen jelentékeny erőt kellett a szövetségeseknek szembeállítani. Az amerikaiak különben sem túl nagy lelkesedéssel harcolnak, nem szívügyük az európai háború. A szárazföldi hadakozáshoz kevésbé értő angolokkal együtt pedig teljesen alkalmatlanok lennének az oroszok elleni harcra. Bajcsy-Zsilinszkyt nem befolyásolta mondandójában a német katonáknak a vezérkar főnöke részéről történő, számára mindenesetre meglepő feldicsérése és szembeállítása az angolszászokkal. Annáik fejtegetésébe kezdett, hogy ő már annak idején a külügyi bizottságban Bárdossyval szemben is hangot adott ama meggyőződésének, hogy Németország elveszti a háborút, s nagy hiba volt abba belépni. Szombathelyi, aki nem tartotta magát érintve a háborúbalépésben, félbeszakította. Ó a vezérkar főnökeként a politikusi spekulációkkal szemben csak a harcot s a hadsereg erre történő felkészítését képviselheti. Különben is, kérdezte, hogyan akartok kilépni a háborűból? Ezt a németek nem engedik meg. A mi „oroszországi csapataink be vannak ékelődve, ha nem is az első vonalban, a német keleti frontba, s hogyan tudnának hazajönni, legfeljebb szökve, fegyvereiket elhagyva, vánszoroghatnának át a Kárpátokon". Nem szállhatunk szembe a német hadsereggel. Ránk uszítják a szomszédos országokat, s velük együtt szállnak meg bennünket. Egy akár csak két-három hónapig tartó megszállás is már olyan pusztítást okozna, amit nem vállalhatunk. Ráadásul a szövetséges légierő célterületévé is válnánk. Bajcsy-Zsilinszky sajátos módon értékelve a külső és belső politikai, társadalmi és katonai helyzetet, annak realitásait összekeverve a jámbor óhajjal, nem tartotta valószínűnek, hogy Németországnak van annyi katonai ereje, amivel ellenünk felléphet, de ha mégis, úgy a maga és pártja meggyőződése szerint vállalni kell a megszállás kockázatát.