Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 495 „Ne legyenek hírvivők — mondotta —, akik az itt hallottakat és tapasztaltakat kint megbeszéljék és más fórumok elét terjesszék."2 Egy január végi beszélgetés során, a kialakult súlyos katonai helyzetet és várható következményeit elemezve, Szombathelyi Andorka Rudolfnak kijelentette: véleménye szerint elérkezett az ideje, hogy a németekkel szemben bizonyos kérdésekben opponálhassunk, azonban szakításra még nem lehet gondolni. Ez esetben pedig a németek — akár katonai erővel is — menthetetlenül a szélsőjobbot juttatnák hatalomra. Szerinte Németország még nem vesztette el a háborút, egy kompromisszumra mindenképpen lehetősége van. Mindenesetre hiszi, hogy az orosz hadsereget valahol feltartóztatják, mert „különben végünk van".3 A fenti megfontolásoktól vezettetve — mint ezt később a maga mentségére szóvá is tette — Szombathelyi egyedül, senkitől sem kísérve és támogatva állt 1943 február első napjaiba Hitler elé a kényelmetlen kormánymegbizatással, mindenképpen eszközölje ki a 2. magyar hadsereg megmaradt állományának a hazaszállítását, és ugyanakkor a hozott áldozatokra és a hadsereg kritikus állapotára való tekintettel igyekezzen elzárkózni az újabb csapategységek rendelkezésre bocsátása iránti német igények elől. Hitler mindenekelőtt kellemetlen incidensként említette a közelmúlt vereségeit, és a háború menetében rövidesen bekövetkező, kedvező fordulat taglalásával nem minden eredmény nélkül igyekezett lefegyverezni Szombathelyit. A szövetségi hűség és kötelességek emlegetése mellett nem mulasztotta el, hogy burkoltan hangot adjon fenyegetéseinek is a netán hűtlen szövetségesekkel szemben. Nem késlekedett, hogy kifejezze kívánságait a „leszerepelt" honvédség további áldozatvállalásai iránt.4 Szombathelyi Hitlert hallgatva meggyőződött, hogy következmények nélkül nem lehetséges megbízatásának megfelelően teljes egészében kitérni a német kívánságok elől, legfeljebb az elszenvedett veszteségekre és az ezek nyomán szükségessé vált átszervezésekre és újrafelfegyverzésre való hivatkozással mérsékelni lehet azok mértékét, ideig-óráig elodázni teljesítésüket. Érvként hozható fel, hogy a magyar csapatok pillanatnyi felszereltsége különben sem teszi lehetővé azoknak a szovjet csapatok elleni sikeres alkalmazását. A megbeszélésen felmerült a Balkánra küldendő magyar hadosztályok kérdése, ami beilleszthető volt Szombathelyi stratégiai elképzeléseibe is. Február 12-én Horthyhoz eljuttatott elemző memorandumában részletesen foglalkozott a balkáni helyzet várható alakulásával és ebből eredően a magyar politikai és hadászati érdekek érvényre juttatása szükségességével. „Számolni kell ugyanis azzal — írta —, hogy az angolszász hatalmak a tavasz folyamán a Balkánon partraszállást kísérelnek meg, és ezzel kapcsolatban, sőt már azt megelőzőleg Magyarország, és így Budapest ellen is tartósabb és nagyobb stílű bombatámadásokat fognak végrehajtani. Hogy az angolszász erők hol és mikor fognak a Balkánon partra szállni, azt nem tudjuk. Én azt hiszem, hogy a partraszállás már március végétől kezdve lehetséges. Hitler vezér és kancellár szintén azon a véleményen van, hogy egy ilyen partraszállás nagyon valószínű, dacára annak, hogy Krétát nagyon erősen tartja megszállva és azt bevehetetlennek minősíti. Hogy ez a partraszállás hol lesz, azt ó sem tudja vagy legalábbis erre vonatkozólag nem nyilat-