Századok – 1995

Történeti irodalom - Nationen; Nationalitäten; Minderheiten. Probleme des Nationalismus in Jugoslawien; Ungarn; Rumänien; der Tschechoslowakei; Bulgarien; Polen der Ukraine; Italien und Österreich 1945–1990 (Ism.: Radó Bálint) II/487

491 TÖRTÉNETI IRODALOM intézkedések sora, a törökök tömeges áttelepítése az ország belsejébe, vagy éppen Törökország kapott felszólítást vérei befogadására. A bolgár pártvezetésben és egyáltalán a párttagság soraiban a törökök számarányuknál jóval kisebb mértékben képviseltették magukat. Kudarcot vallott egy mindenre kapható török elit-réteg kinevelésének kísérlete. Az előadó Zsivkov politikáját jóval inkább kisebbségellenesnek ítélte, mint Dimitrovét, vagy Cservenkóét. Milcso Lalkov, a szófiai Kiiment Ochridski Egyetem professzora „A nyugati peremterületek a bolgár-jugoszláv kapcsolatokban 1944-1948 között" címmel tartott előadásában ismertette az első világháború után elcsatolt nyugati bolgár peremvidék sorsát. A második világháború idején a terület ismét Bulgária részévé vált, majd a párizsi békeszerződés visszajuttatta Jugoszláviának. A területről Bledben és Esksinogradban Tito és Dimitrov többször is tárgyalt, bár mindig alárendelve a makedón-kérdésnek. Érdekes megjegyezni, hogy Tito hajlandó lett volna a területet egy balkáni föderáció esetén visszaadni, de mindezt a Moszkvából érkező, a Titoval való szakítást követelő parancs meghiúsította. A Lengyelországról szóló előadást Bogdan Koszéi, a poznani Instytut Záchodni tanára tartotta „Nemzeti kisebbségek Lengyelországban 1945 után" címmel. Ma legnagyobb nem lengyel népcsoportot az ukránok és a lemkók alkotják. A közös történelmük során sok ellentéttel terhelt lengyel-ukrán viszony kihatott az 1945 utáni történésekre is. Jaworznoban valóságos koncentrációs tábort tartottak fenn ukránok részére, a görögkatolikus egyházat betiltották, Délkelet-Lengyelországból 145 ezer ukránt északi és nyugati vajdaságokba telepítettek, akik 1956-ig anyanyelvüket sem tanulhatták az iskolában. A hasonló sorsra jutott lemkók lélekszáma ma ötvenezer körül mozog. A fehéroroszok, akik orthodoxok, újabb szociológiai felmérések szerint csak 50%-ban azonosítják magukat nemzetükkel. Irodalmuk Lengyelországban alig van. Velük szemben a legfeljebb húszezernyi litván jól szervezett, anyanyelvére igényt tart. A németséget a potsdami konferencia döntése alapján telepítették ki Lengyelországból, 1949-ig mintegy 3,2 millió embert. A nyolcvanas évek végéig Varsó tagadta a lengyelországi németség létét. Koszéi tudósít a Lengyelországban maradt németek 1988-ban újraéledt önszerveződéseiről. A zsidó állam megalapításában a lengyel zsidóság játszotta talán a legaktívabb szerepet. A holocaust és az aliya után egy 1991-ből származó adat szerint ötezer zsidó maradt Lengyelországban. Ukrajnáról Paul Robert Magocsi, a torontói egyetem tanára tartott előadást „Vallás és nemzetiségi kérdés Ukrajnában" címmel. Szólt a görögkatolikus egyházról, az autokefál, a valóságban a kommunista időben „fej nélküli" ukrán orthodox egyházról, valamint a moszkvai pátriárka alá tartozó ukrán orthodox egyházról. Az előbbi kettő számít „mártír egyházaknak" ma Ukrajnában, egyikük Rómában, másikuk New Jerseyben tartott fenn évtizedekig központi adminisztrációt. Stefan Maifér, az Osztrák Kelet- és Délkelet-Európa Intézet munkatársa, „Etnikai csoportok Olaszországban" című előadásában röviden szót ejtett a déltiroli németek küzdelmeiről, az udinei és görzi szlovénekről, a friauliakról, a ladinokról, a szárdokról, provanszálokról és okcitánokról. Heinz Tichy, a bécsi Szövetségi Elnöki Hivatal munkatársa „Kisebbségi (népcsoport)-jog Ausztriában 1945 után" címmel tartotta meg előadását. Ebben bemutatta a „néptörzs", „kisebbség", „nemzetiség" és „népcsoport" fogalmak változásait 1867-től kezdve, Német-Ausztrián, az első köztársaságon és az Anschluss időszakán át a második köztársaság egyes szakaszaiban bekövetkezett módosulásokig. Megjegyzendő, hogy az 1955-ös államszerződés csupán „a Karintiában, Burgenlandban és Stájerországban élő szlovénekről és horvátokról" szól, magyarokat és cseheket nem is említ. Az 1976-os népcsoporttörvény a szövetségi kormány, az elnök és a tartományi kormányzatok mellé népcsoportokhoz kötődő tanácsadó, de nem képviseleti szerveket állított fel. Andreas Moritsch, aki „Nemzetiség és iskola" címmel adott elő, a klagenfurti egyetem tanára. Nagy ívű előadásában Mária Terézia és II. József korától az iskolákat állami felügyelet alá helyező 1869-es birodalmi iskolatörvényen és a szlovén nyelvű oktatást betiltó náci korszakon át napjainkig tekintette át a karintiai szlovén lakosság példáján az iskolaügy és a nemzeti önazonosság megőrzésének ausztriai tanulságait. A kötetet Paul Robert Magocsi második előadása zárja „A nemzetállam vége?" címmel. Ebben reményét fejezi ki, hogy az egységet célul tűző Európában régiónk kisebbségei nem felejtődnek majd el. Radó Bálint t