Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

OROSZ DIPLOMÁCIAI IRATOK A FRANCIA-POROSZRÓL 455 követelések is felmerülhetnek, abban az esetben, ha Franciaország annyira óhajtja a békét, mint amennyire ezt Európának bizonygatja. Távirat — U.o. 149. 1. 7. Berlin, 1870. július 1/13. Oubril követ Westmann úrnak (Szentpétervár) a londoni és párizsi követnek küldött táviratáról Rejtjelezve: Táviratoztam Brunnow-nak és Okonnew-nek: Nem értenénk meg, ha Hohenzollern önkéntes, teljes lemondása nem zárná le a francia-porosz nézeteltérést, és ha a befejezett tényen kívül más követelések is felmerülhetnének, már amennyiben Franciaország annyira óhajtja a békét, mint amennyire ezt Európának bizonygatja. Távirat — U.o. 149. 1. 8. Berlin, 1870. július 1/13. Oubril követ Őfelsége a császár részére (Peterhof) a Hohenzollern incidensről és a porosz udvar álláspontjáról A Herceggel tartott megbeszélésnek, mely több mint egy óráig tartott, semmi lényeges eredménye nem volt. Őfelsége a király örül a Hohenzollern incidens békés megoldásának. Nem fél attól a hatástól, melyet ez a megoldás gyakorol majd a porosz népre, nem hiszi, hogy az a különös fogadtatás, melyben Grammont is részesítette Werther bárót, s melyről Okonnew egy tegnapi keltezésű táviratában is szó van, megváltoztatja a Király nyugodt, bölcs magatartását, s végül kifejezte mély és személyes elismerését Felséged, valamint a birodalom kormánya tapintatos viselkedése iránt, melyet a kérdésben tanúsított a legelejétől fogva. Előző este tanácskozás volt nála, amelyen főleg katonák vettek részt, többek között Roon és Moltke tábornokok. Mindannyian nagyon sajnálták azt a türelmet, amit Franciaország arrogáns magatartásával szemben tanúsítottak és azonnali közvetlen hadüzenetet szavaztak meg, mondván, hogy Poroszország lenne előnyös helyzetben, ha minden késedelem nélkül elkezdené a háborút. Bismarck úr biztosított arról, hogy ellene van ennek az elhatározásnak. Azt mondta, hogy sem a józan ész, sem a vallás nem engedi meg, hogy csak a háború lehetőségét fogadjuk el, mert csak akkor lehetne sikerre számítani, ha a kezdeményezés mindig egy, az emberek fölött álló hatalom kezében lenne. Egyik pillanatról a másikra olyan váratlan körülmény adódhat, amely súlyos csapást mérhet egy ilyen elhamarkodottnak mondható elhatározásra. Végül is arra az elhatározásra jutottunk, amelyet a mai táviratomban fejtek ki. Ami Poroszországot illeti, úgy tűnik nekem, hogy aligha lehetne többet kérni tőle annál, mint amit tett, de másrészt úgy gondolom, hogy a nagy Európának teljesítenie kell egy feladatot a királlyal szemben. Minden nagyhatalom megbízta