Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 437 végén bizalmas információt kért Vukovicstól. Úgy tudja, Day nyomdászék kémkedés áldozatai lettek, most a skót parlamentbe kíván fellebbezni. Nem a Chanceryhoz kell fordulni, hanem a néphez, amely szereti őt - írja MacAdam. Ahhoz viszont, hogy a parlamentben sikert érjenek el, tudni kell a részleteket, mint például: ki alkalmazta a nyomdában a kémet, milyen kártérítést lehetne Kossuthnak adni. Minden információt csak Kossuth beleegyezésével kíván. Hivatkozik régi barátjára Ashurstre, aki az Ashurst & Morris cég Ashurstjével lehet azonos. „... számíthatnak az ő őszinte ingyenes szolgálataira".137 Utólag bebizonyosodott, Ashurstnek még jól megfizetett szolgálataira sem mindig lehetett számítani. Már beszélt egy skót parlamenti képviselővel, aki az Alsóház elé vinné az ügyet. Kérdi: parlament vagy bíróság legyen. 0 a parlamenti utat javasolja, nem bízik a Chanceryben, sürgeti Kossuthot, döntsön. Miből fakadt MacAdam lelkesedése és tenni akarása? Az igazságérzet, az elnyomott iránti szimpátia, Kossuth korábbi nagy sikerű előadásai mind felhozhatók érvként. MacAdam szabadkőműves volt, mint Kossuth, aki emigránstársaival, így Pulszky Ferenccel 1852-ben az Egyesült Allamok-beli Cincinnatiban lépett be a szabadkőműves páholyba, a 133. száműba. Hamarosan az elérhető 33 fokozatot megszerezte, de ezt követően nemigen törődött a szabadkőművességgel.138 Az erre utaló források hiánya ellenére talán ez az összekötő kapocs Kossuth és MacAdam között. MacAdam nem tudta a bankópert újraindítani, sem Kossuthot meggyőzni, de felismerte, a publicitásban rejlő lehetőséget. A bankóper magyar tükre Ferenc József rendőrsége, ügynökei, cenzúrája ellenére a per híre, ha nem is minden részletében, de eljutott Magyarországra is. Ha csak magyar forrást olvasunk, sokkal jelentéktelenebbnek tűnik a per, főleg az angol sajtóval összehasonlítva. Az osztrákok tudatosan igyekeztek az ügy jelentőségét kisebbnek feltüntetni. Tilos volt róla írni, a Wanderer, a Presse és az Österreichische Zeitung bécsi lapokat lefoglalták, amikor Kossuth védőbeszédeit akarták közölni. Két minisztertanácsi ülés is napirendjére tűzte a három lap ügyét. Az affidavitoknak azon pontjait, ahol Ferenc József magyar királyi voltát tagadja Kossuth, felségsértés vádjával illették Végül, minisztertanácsi vita után, a büntető eljárást megszüntették a lapok ellen.139 A bankóügy „már a magyar hírlapokat is járja" - írta Tanárky Gyula Naplójában.14 0 Minden hír persze nem juthatott el, így a röpiratok sem, melyeket Kossuth be akart csempészni, de ugyanígy nem voltak ismertek az angol parlamenti tudósítások sem. Ismert volt viszont a per ügyvédeinek, bírójának neve, Duncombé, Toulmin Smithé, például a Vasárnapi Újságban. Bővebb információt közölt többek között a Magycu- Sajtó. Külföldi újságok tudósításaitól átvett híreken kívül magyar emigránsok is írtak rendszeresen. Majdnem szó szerinti fordítás olvasható a bíróság utolsó üléseinek menetéről, majd rövidebb tudósítások után, a június 12-ére keltezett ítéletről küldött sorok. „Az eddig hozott és megerősített ítéletről az angol törvénytudósítások és lapok közt ugyanannyi ellenség mint védelmező",141 . „Én csodálom, hogy az osztrák kormány ez ügyet nyilvánosságra hozta, miután tudhatta volna, hogy a bankjegygyártás eszméje nem kizárólag a menekültek köréből kerülhet ki."14 2 - írta a Rónay Jácint.
