Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
434 GARAMI ERIKA „1861. augusztus 19. 10 Lincoln's Inn WC. Tisztelt Uram, A Freshfield cégtől átvettünk 336 font 8 shillinget amelyből szolgáltatásaink fejében levontunk 182 font 9 shilling 6 pennyt Különbség 153 font 18 shilling 6 penny, amelyet eljuttattunk a Day céghez. Ezennel az ügyet nagyon kedvező eredménnyel zártuk. Úgy hisszük, mintegy kétszeres árát sikerült a papír értékének megkapnunk. Ezért mi haladéktalanul lezártnak tekintjük az ügyet. A Freshfield cég a megsemmisítés költségeit magára vállalta, amely mintegy 200 font veszteséget jelent számára. Ez egyértelműen kedvező a mi számunkra, így az ajánlatot elfogadtuk és ezért nem értesítettük Ont korábban. Tisztelettel Lake & Kendall"121 Ashurstről Kossuth ügykezelőjéről Vukovics sokáig nem ismerte fel, hogy nem tesz meg mindent Kossuth érdekében. Sőt! Ashurst nem említette, hogy a „a Freshfield urak által fizetett pénzből mennyi esett a nyomtatott s mennyi a nyomtatlan maradt papírra, mely utóbbi adatból könnyű volna ki számítani, hogy a szerződésileg kikötött munkának hányad része maradt teljesítetlenül".12 2 Tehát Dayék a nem nyomtatott jegyekért a munka elvégzése előtt követelték a pénzüket, közben Dayék újabb jogcímeken újabb összegeket követeltek mint például a ládákért, amelyekben a jegyeket a Bank of Englandbe vitték - Vukovics szerint sokkal magasabb összeget annak valódi értékénél: 41 font 18 shilling 6 penny a ládákért, 40 fontot a szolgáltatásért. Morris, az Ashurst & Morris cég társa, aki lehetetlennek tartotta, hogy Day — aki Kossuthékkal szóba sem állt — visszafizesse „a zsebeit őt nem illető" pénzt. Day 14 napi munkát, az összes gép és a napszámosok munkáját mind felszámolta. Morris szerint, miután érdemi választ nem adtak, minden tárgyalásos megoldást elutasítottak, a törvény elé kell vinni az ügyet, de nem a Chancery elé, hanem az esküdtszék elé. Ugyanakkor ebben a perben Kossuth nevét senki nem szeretné felhasználni. Ezért Phillips — a már említett southamptoni kereskedő — elvállalta, hogy az ő neve alatt fusson az ügy, amennyiben őt semmi költség nem terheli. Vukovics bizalommal fordult az esküdtszék döntése felé, természetesnek vette, csak nekik ítélhetik meg a papír árát, sőt még arra is gondolt, hogy ha Dayék megtudják, hogy bíróság elé kerül az ügy, megadják magukat. Még a nyomtatás előtt Kossuth az export után járó prémiumot George Phillipsnek ígérte, „Kossuth azt állítván, hogy a banknóták nem exportáltatván, nincs praemium, tehát nincs joga azt követelni, - s semmit sem akar adni. Ez viszont, a közbenjáró (Phillips), őt pörrel fenyegeti."12 3 Phillips azzal érvelt, hogy a pénzt Kossuth korábban szóban neki ígérte. Per esetén Croskey vállalta volna a tanú szerepét. Gyakorlatilag két újabb per is indulhatott volna, egyik a nyomdászok ellen a papír áráért, a másik Phillips ellen a kiviteli prémium ügyében Kossuth nevének említése nélkül. A nyomdászok ellen roppant bizonytalan lett volna az esküdtszéki per, ugyanis ha bebizonyosodik, hogy a nyomdászok és a megrendelő között a szerződés érvénytelen, akkor a bíróság nem foglalkozik vele.12 4
