Századok – 1995

Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407

AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 431 Skóciában az előadások, beszédek hatásárára is sok hívet szerzett, nem véletlen tehát, ha a skóciai lapok sem szűkölködtek Kossuthról szóló hírekben. Bár az infor­mációkat kritikával kell olvasni, de Kossuth népszerűségét a cikkek hangvételén is le lehet vonni akár az Edinburgh Evening Courant, az Edinburgh News and Literary Chronicle, a The North Briton vagy a The Glasgow Gazette hasábjain. Miután Kossuth elhagyta Angliát, egy-egy inkább színes, mint hiteles hír jelent meg róla a bankókészítés esetleges itáliai folytatásáról vagy magyar felkelés szításáról, de az angol sajtót már más témák foglalkoztatták, például az amerikai polgárháború eseményei. Kossuth „Irataiban" leggyakrabban a „hatalmas Cobden-Bright-párt" közlö­nyét, a Morning Start idézi. Kiemeli a Daily Newsnak azt a kijelentését, miszerint a szerkesztők mindig készek lapjaikban közzétenni Kossuth írásait, „a nélkül, hogy a belügyértől vagy rendőrfőnökétől engedelmet kérnének reá"109 . Az újságokban is érzékelhető, de a külügy levelezéseiből kitűnik, mennyire féltek egy második forra­dalomtól különösen március közeledtével. Nemcsak a magyar lapok vették át a híreket az angol lapokból, de a brit újságokban is találunk pesti levelezőtől származó sorokat. A Kossuth-emigráció sajtótevékenysége valóban felért egy nyertes csatával. Perköltségek , Angliában minden per drága mulatság; tízszer drágább a chancery-per" - Kos­suth jó fogásnak tartotta a felperes részéről, hogy az a Chancery bírósághoz fordult abban a reményben, hogy Kossuth nem fogja bírni a költségeket. Sőt még a nyom­dászokat is arra biztatták, ne vállalják a pert, végül Kossuth kénytelen volt az ő perköltségeiket is fizetni, ami nem volt kis feladat, „mert nincs pénze s nincs fegyvere... Ez a bécsi udvar nézete"110 . Sem emlékiratai, sem levelezésében nincs rá adat, Kossuth mennyivel járult hozzá a költségekhez, a lényegi segítség onnan érkezett, ahonnan a nyomtatáshoz: Ludvigh János közbenjárására 24 óra leforgása alatt Napóleon her­cegtől 1000, Cavourtól 2000 font. Egy londoni bizottság gyűjtést kezdeményezett Kossuth érdekében a perköltségek fedezésére, igaz, Kossuth anyagi segítségüket meg­köszönve elutasította. A per végleges összegéről egymásnak ellentmondani látszó számadatok marad­tak fenn, a magyarázat valószínűleg az, hogy a részösszegek menetközben kerültek kifizetésre, a járulékos költségek összeszámolása pedig szinte lehetetlen. Csak a do­kumentumokhoz csatolandó illetékbélyegek 7 font 5 shilling 3 pennybe kerültek. Kossuth kéri emigránstársait, hogy Napóleon herceg és Cavour segítsége lehe­tőleg ne tudódjon ki, „mert ha legkisebb híre megy, ez a sok prókátor olyan dupla krétával áll neki a contonak, hogy az Isten sem győzi. Tegnap consultatiójuk volt 1-2 óráig: 2 solicitor 2 junior drafting barrister, 2 senior, 2 equity man, 2 common law man az én special tanácsadóim. Mert ez mind kell. A határozat tárgya annyi volt, hogy két nyitva állott procedura közül melyiket kövessük. S ez a félórácska 110 font sterlingbe került. Általában már 300 fontba kerültek a legislegelső előkészületi lépések."111 Hálásan emlékezik vissza segítőire, elsősorban Toulmin Smithre, aki nem fogadott el pénzt munkálataiért. Ha őt is fizetni kellett volna, mintegy ezer fonttal emelkedett volna a költség. A keresetlevélben a felperes kéri, hogy a vádlottak viseljék a perköltséget. Kossuth reménykedett, hogy a költségek fizetésére a felperest

Next

/
Thumbnails
Contents