Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 429 Közli Kossuth két affidavitját teljes teljedelemben, amit a hozzáfűzött jegyzetek zárnak. Az angol lapokban vita folyt az affidavit egyes pontjairól, először a The Timeshan.. C.L.S. szerző felhozza, hogy Kossuth átruházta önként hatalmát Görgeinek. Toulmin Smith cáfolja: Ferenc Józsefnek, aki magáról azt állítja, hogy csak neki van bankjegykibocsátó joga, még annyi sincs, mint Kossuthnak. A londoni jegyeket nem mint pénzügyminiszter vagy kormányzó írta alá, hanem azok személyes aláírását bírják. Felsorolhat egy uralkodó címei között olyanokat is, ami mögött rögtön valóságos hatalom nincs, ahogy az Egyesült Királyság királya Hannovert is említ, az osztrák császár pedig magyar királynak nevezi magát. A másik oldalról a legnevesebb az „Egy Magyar", „Ari Hungarian" aláírású szerző „Az osztrák császár contra Kossuth Lajos. Néháry józan ésszel írott szó" című 28 oldalas cáfolata104 a Trübner & Co. kiadó gondozásában. A szerző állítása szerint Magyarország sohasem volt önálló. A brit kormány Magyarországot, csak mint az Osztrák Birodalom részét ismeri el és és nem avatkozik bele Magyarország és Ausztria belügyeibe. A Magyarországon történő események pedig egyértelműen belügyek. 1848-ban az országgyűlés rendelte el a bankjegyek nyomatását, meg sem várva a császár, illetve a király engedélyét. Október 3-án feloszlatták az országgyűlést, rendelkezéseit érvénytelenítették. Mivel a bankjegynyomás tilos, Kossuth és társai árulónak minősülnek. Meglepőnek tartja a szerző az angliai kibocsátást. Szerinte ezáltal mintegy 100 millió forinttal szegényíti Kossuth az országot. A per végeredményét nem tartja biztosnak. Eszmefuttatását a liberálisok jellemzőinek elemzésével fejezi be, leszögezve, hogy Kossuthot és társait senkinek ne jusson eszébe liberálisnak nevezni. Az igazi liberálisok nem mennek bele kétséges bankjegykibocsátásokba saját felelősségükre. A nemzetközi titkosügynökhálózat a kortársak előtt is csak részben volt titkos. Tevékenységük túlnőtt egyszerű megfigyelői feladatokon, megpróbálták belülről bomlasztani az emigrációt, sokszor a „divide et impera" módszerrel. Ferenc József belügyminisztériuma igen kiterjedt és alapos munkát végzett. Az ügynökök általában a követség megkerülésével bécsi címekre küldték heti összefoglalóikat a „Kaiser" közvetlen rendelkezésére. Bár Kossuth is tudott a titkosügynökökről, mégis voltak olyanok köztük, akiknek sikerült Kossuth bizalmába férkőzni a figyelmeztetések ellenére. Az egyik legjobban honorált ügynök Bangya János volt, aki 1850 óta küldte jelentéseit Bécsbe. Évekig dolgozott együtt a másik kiemelkedően eredményes ügynökkel, a fent említett ellenröpirat szerzőjével, Zerffi Gusztávval.105 Céljuk volt elsősorban azokat az emigránsokat megkörnyékezni, akik nem tartoztak a volt kormányzó feltétlen hívei közé, mint például Szemere Bertalan. A Chancery falain kívül: III. A sajtó Kossuth 1856 után, miután angol hírlapírói működését befejezte, (a liberális Sunday Times, majd a radikális The Atlas), megszervezte az emigráció sajtó tevékenységét. Az osztrákok is megpróbálták befolyásolni a brit sajtót, informátoraiknak egy részét ügynökeik képezték. Szócsövüknek a The Times tekinthető, amit John Thaddeus Delane szerkesztőhöz való kapcsolatuk megkönnyített. Bár különösen a
