Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 403 Mi is forrón óhajtjuk hazánk virágzó nagyságának kifejlését, mi is imádva szeretjük polgári szabadságunkat, de aggódva féltjük a magyart, mert számra csekély, irigy és igazságtalan, ön keblében hordozza tehát jövendő veszélyének magvait. Tudjuk mi azt, hogy a köznépnek szívében erántunk mély gyökeret vert már a gyűlölség, mellynek pusztító lángra lobbanását csak fegyver és félelem gátolták eddig is. Ezt a gyűlölséget szeretnénk mi, okait eltörölve kioltani, s azért kívántunk testvéri bizodalommal békülő kezet nyújtani minden magyarnak, még azoknak is, kiket a hajdankornak előítélete szolgaságra kárhoztatott, mert jól tudjuk, hogy sarkantyús lábbal egy nemes sem születik, s a szegény parasztnak nem a természet alkotta hátára a nyerget. Nem akartuk mi senkinek boldogságát megrontani, óhajtásunk csak az vala, hogy hazánk szabadságának boldogító java­iban mások is része(sü)ljenek, mert azt hiszszük, hogy állandó (nem ) lehet azon boldogság, mellyet ny(omorult) (elnyo)mott embernek keserű könnye ö(ntöz). (—) dalom, egyesülés, s ezeken alapult nemzeti (e)rő volt azon czél, melly(re) töreke­dénk, törekedésünket azomban félreértették, és minket árulóknak, ősi alkotmá­nyunk feldulását siettető veszedelmes újítóknak kiáltoznak. Antalt és Mukit3 4 ezen kiáltozok sorába ne számláld, ők meggyőződést kö­vetve, tiszta lélekkel szólottak ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meggyőződését, habár az enyémmel meg nem egyez is, ismérnek ők minket, sérthetetlennek tartják ők is a vélemények szabadságát, s általában e tárgyról úgy szóllanak, mint lelkes, egyenes, nyüt férfiak. De van egy csoport, ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis állhatatlan; hiu és elbizott, halgat a gyű­lésen, de vendégségeknél azon győzedelemmel dicsekszik, mellyet másnak esze és tekintete vivott ki, lármás és csúfolkodó, gyűlöl, gyaláz, és talán üldözne is, de hatalma kisebb ártó szándékánál, mert ellene független helyhezt(eté)sünk men­tesít. Megvetném én e csoportot, (de) az boszont (értsd: bosszant), hogy ezen csoportnak sok ollyan r(é)szesse vagyon, kit a miveltebb emberek sorába számlál­gat a közvélemény. Sőtt már a szép nem is fel vagyon ellenünk ingerelve, a múlt­kor jelenlétemben egy aszszonyság egyenessen az én előadás(om) és gyűlési vita­tásaink közönséges elteijed(éséne)k tulajdonította kocsissának ré(-) (—) elméssé­gén, szavának fu(llánkjai) (—) szemének nyilai (—) ellenség, gond-(—)ban nem veszedelmes, mert tetszeni vágy (---) nélkül, és politikába avatkozik ész nélkül. Jobban fáj az Barátom, hogy a szegény népnek ügye sok, igen sok megyében roszul áll. A Tisza két mellékének nagy része minden javitó változtatást ellenez. Sárost a főispány sem tudta reávenni, hogy közterhet vállaljon, Szathmárnak választ­mánya még az országgyűlési költségeket sem akarja egészen elfogadni, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Szabolcs, Arad, Mármaros, Ugocsa, Torna, Ung és Bereg vár­megyék nem sokkal jobbak, sőtt Zemplény sem ollyan, mint reménylettem. Pesten hallám mindezeket Gosztoni Miklóstol, Kubinyitol, Kölcseytől, Fáytol, és Balás­házytól3 5 , általában Pesten a közvélemény az volt, hogy szabadabb utasítást csak a dunai két kerülettől várhatni. Nálunk jó hirek szárnyalnak Vas vármegyéről, úgy hallom ők a polgári jussok megadásának is baráti — vajha ezen hirt valósulva láthatnánk. De bérekesztem végre hoszszu levelemet, úgy is sok idődet lopta már el unalmas fecsegésem. A panasz jobbára tehetetlenségnek jele, de könnyebb a vérző

Next

/
Thumbnails
Contents