Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 403 Mi is forrón óhajtjuk hazánk virágzó nagyságának kifejlését, mi is imádva szeretjük polgári szabadságunkat, de aggódva féltjük a magyart, mert számra csekély, irigy és igazságtalan, ön keblében hordozza tehát jövendő veszélyének magvait. Tudjuk mi azt, hogy a köznépnek szívében erántunk mély gyökeret vert már a gyűlölség, mellynek pusztító lángra lobbanását csak fegyver és félelem gátolták eddig is. Ezt a gyűlölséget szeretnénk mi, okait eltörölve kioltani, s azért kívántunk testvéri bizodalommal békülő kezet nyújtani minden magyarnak, még azoknak is, kiket a hajdankornak előítélete szolgaságra kárhoztatott, mert jól tudjuk, hogy sarkantyús lábbal egy nemes sem születik, s a szegény parasztnak nem a természet alkotta hátára a nyerget. Nem akartuk mi senkinek boldogságát megrontani, óhajtásunk csak az vala, hogy hazánk szabadságának boldogító javaiban mások is része(sü)ljenek, mert azt hiszszük, hogy állandó (nem ) lehet azon boldogság, mellyet ny(omorult) (elnyo)mott embernek keserű könnye ö(ntöz). (—) dalom, egyesülés, s ezeken alapult nemzeti (e)rő volt azon czél, melly(re) törekedénk, törekedésünket azomban félreértették, és minket árulóknak, ősi alkotmányunk feldulását siettető veszedelmes újítóknak kiáltoznak. Antalt és Mukit3 4 ezen kiáltozok sorába ne számláld, ők meggyőződést követve, tiszta lélekkel szólottak ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meggyőződését, habár az enyémmel meg nem egyez is, ismérnek ők minket, sérthetetlennek tartják ők is a vélemények szabadságát, s általában e tárgyról úgy szóllanak, mint lelkes, egyenes, nyüt férfiak. De van egy csoport, ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis állhatatlan; hiu és elbizott, halgat a gyűlésen, de vendégségeknél azon győzedelemmel dicsekszik, mellyet másnak esze és tekintete vivott ki, lármás és csúfolkodó, gyűlöl, gyaláz, és talán üldözne is, de hatalma kisebb ártó szándékánál, mert ellene független helyhezt(eté)sünk mentesít. Megvetném én e csoportot, (de) az boszont (értsd: bosszant), hogy ezen csoportnak sok ollyan r(é)szesse vagyon, kit a miveltebb emberek sorába számlálgat a közvélemény. Sőtt már a szép nem is fel vagyon ellenünk ingerelve, a múltkor jelenlétemben egy aszszonyság egyenessen az én előadás(om) és gyűlési vitatásaink közönséges elteijed(éséne)k tulajdonította kocsissának ré(-) (—) elmésségén, szavának fu(llánkjai) (—) szemének nyilai (—) ellenség, gond-(—)ban nem veszedelmes, mert tetszeni vágy (---) nélkül, és politikába avatkozik ész nélkül. Jobban fáj az Barátom, hogy a szegény népnek ügye sok, igen sok megyében roszul áll. A Tisza két mellékének nagy része minden javitó változtatást ellenez. Sárost a főispány sem tudta reávenni, hogy közterhet vállaljon, Szathmárnak választmánya még az országgyűlési költségeket sem akarja egészen elfogadni, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Szabolcs, Arad, Mármaros, Ugocsa, Torna, Ung és Bereg vármegyék nem sokkal jobbak, sőtt Zemplény sem ollyan, mint reménylettem. Pesten hallám mindezeket Gosztoni Miklóstol, Kubinyitol, Kölcseytől, Fáytol, és Balásházytól3 5 , általában Pesten a közvélemény az volt, hogy szabadabb utasítást csak a dunai két kerülettől várhatni. Nálunk jó hirek szárnyalnak Vas vármegyéről, úgy hallom ők a polgári jussok megadásának is baráti — vajha ezen hirt valósulva láthatnánk. De bérekesztem végre hoszszu levelemet, úgy is sok idődet lopta már el unalmas fecsegésem. A panasz jobbára tehetetlenségnek jele, de könnyebb a vérző