Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 389 Alapvetően Magyarországnak a Habsburg-birodalmon belüli gazdasági függetlenségét hangsúlyozták, és azt számos konkrét javaslattal igyekeztek biztosítani a közgazdasági munkálatra tett zalai észrevételek is. Talán nem tévedünk, ha az alábbi, legjelentősebb közgazdasági javaslatokat legalább részben Deák Ferencnek tulajdonítjuk. így azt a javaslatot is, amely szerint „Magyarország a hozzá kapcsolt részekkel együtt (...) a többi örökös tartományoktól egészen külömböző kormányzási formát bír, s azoktól egy átaljában független lévén, a költsönös védelmezési kötelességén kívül semmi más öszvecsatolódási egyformaságot nem ismér", ezért a két, egymástól független országban (Ausztriában és Magyarországon) a vámoknak kölcsönösnek, és „minden tekéntetben egyformáknak kellene lennie", — ez volna „a valóságos reciprocitás". Zala álláspontja szerint az ország kereskedése „nem legkedvezőbb helyheztetésben van", Ausztria és az örökös tartományok „elnyomják a magyar kereskedést", így „a magyar nemzeti szorgalomnak napról napra csüggedezni, s ezzel eggyütt az egész nemzeti gazdaságnak is egésszen el kell enyészni". Az indoklás szerint „a magyar termesztményeknek némelly része olly halhatatlan nagy vámokkal terhelve akadályoztatik az Austriai örökös tartományokba való béviteltől, hogy azok az Ausztriai termesztményekkel a concurrentiát ki nem álhatván, ma holnap kereskedési tárgyak lenni végképpen megszűnnek". Ráadásul Ausztria a maga drága, de sokszor más országokénál durvább termékeit az ország „nyakára tolja", ezért Zala — a vámkölcsönösségre vonatkozó országos javaslattal való egyetértésen túl — azt is törvénybe kívánta foglaltatni, hogy „az ollyas idegen portékák, mellyeket Magyarországkönnyebben meg szerezhet az idegenektől, mintsem az örökös tartományoktól, se meg ne tiltassanak, se a tilalomhoz hasonló, felette terhes vámokkal behozattatni ne akadályoztattassanak, mert Magyarország Austriának coloniája nem lévén, a kereskedésnek az illyes coloniale systemát, melly mellett csak egyedül Ausztriától kellene néki azt szerezni drágábban, amit idegenektől oltsóbban vehet, soha el nem ismérheti". A vámok kivetésének és mindenkori meghatározásának, megváltoztatásának jogát Zala megye nem a helytartótanácsra — ahogy az országos bizottság javasolta —, hanem egyenesen az országgyűlésre kívánta ruházni, és általánosságban is kimondta, hogy az „ország gyűlésének elmellőzésével a kereskedés tárgyában akadályozó intézetek ne tétethessenek". Ilyen akadálynak tekintette Zala azt is, hogy a magyarországi kereskedelmet leginkább előmozdító zsidóknak sem Ausztriában, sem sok hazai városban nincs joguk „tulajdon neveik alatt kereskedést űzni", ezért indítványozta, hogy ennek tilalmát el kell törölni. Részben a kereskedelem, részben pedig az iparűzés szabadságát kívánta megvalósítani Zala megye másik javaslata, amely szerint „a közjóra legczélarányossabbnak lenni látszatik, ha az egész országban mindenféle mesteremberi céhek egyszerre, és általjában eltöröltetnek". A céhek eltörlését indokolta a számtalan visszaélés, amelyet — dacára a rendszabásoknak — azok elkövettek, de „a mesterségeknek szabadon lehető gyakorlása és előmenetele is megkívánja, hogy az minden megszorítások nélkül minden ember által szabadon eszközöltessék, megnevelkedik még e mellett így a mesterembereknek száma is, nagyobb lesz egymás között a vetélkedés, mindenik iparkodni fog a maga jobb élelmének megszerezhetése végett, mind jobb kézi míveket készítteni, mind azt a lehetőségig olcsóbb árron adni", ezáltal pedig fellendülhet a kereskedelem.