Századok – 1995

Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335

BÖSZÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZATA 1609-1848 351 vezetésben. Létrejött a „communitas", a nagytanács: „...a Senatus és a szegény nép akaratából elredelték, hogy 60 személyt a népből válasszanak be a commurjitasba olyanokat, akik igazgatásra alkalmasak, bölcsek és jó erkölcsűek". Egyben „a dolgoknak végbevitelére a communitas elöljárójának — mindenkinek a közös akaratából — egyet kiválasztani rendelkezett". A communitas vezetőjét „,íurmender" vagy „tribunus plebis"-nek nevezték, s tiszténél fogva lett a szenátus tagja. 2

7 Az 1720-as évektől a 17. század végére jellemző népgyűlések felelevenedésének is tanúi lehetünk Böszörményben. Ezeken azonban már statútumokat nem hoztak, ezt a jogot a tanács és a communitas a maga számára tartotta fenn. A jogokból kizárt beköltözöttek harca eredményezte a communitas létrejöttét. Azonban ez nem jelentette valamennyi lakos közvetlen vagy közvetett poIgáijogosultságát. Csupán a város árkán belül lakók egy nagyobb csoportjával bővül a korábban is teljes jogot élvezők száma. Ugyanakkor az ideiglenesen telekkel rendelkezők és a szegényebb telektulajdonosok egy körét, akik az 1745. évi katonaállítás terhét nem tudták vállalni, valamint a város árkán kívül lakó, „marhaszámjok" után terheket viselő inquilinusokat továbbra is távol tartják a politikai hatalomtól. b.) A társadalmi harc második szakasza az 1760-as évektől Már az 1760. évi bejegyzés utal a kibontakozóban lévő újabb összeütközésre. „...akik a Nemes Tanácsba akár a Ns Communitasbul, akár a külsők közül bevételűdnek (nem „beválasztatnak" — P. J.) azok ollyak legyenek, kik a jó subordinaciót megtartják..." 1758-ban a bírótételnél (ez alkalommal olvashatunk először Böszörményben bíróról) zavargásokra került sor. 1763-ban pedig jelentős megmozdulás bontakozott ki Bodnár István, Póka János, Galassi János, Lakatos György szervezésében. Az ügy nemcsak a Hajdúkerület vezetőségét foglalkoztatta, hanem a királyi biztosságot is. A mozgalom mögött álló tömeg követelését Bodnár István terjesztette a tanács elé: „...Mint egy némely éve, a szenátus és a communitas minden tagja az egész város népe által állítassák "28

A Hajdúkerület és a királyi biztosság támogatását élvező lakosok igyekeztek elzárkózni mindennemű változtatás elől. Ennek ellenére 1765-ben már némi módosítás történt: „A következő restaurációra az határoztatott meg, hogy a N. Tanács és a N. Iurata Communitason kívül a külső lakosok közül is, kik Hazafi és Terhet hordozó emberek, convocáltatnak..." Még pontosabban fogalmaznak az 1767. évi határozatban: „Minden tízbül a Nemes Tanács és Communitas a Restaurációnak jobb móddal lehető lefolytatására az öregebbek és értelmesebbek közül egynehányat convocaltatott." A tanács és a communitas tagjai mellett a választásba tizedenként további 10-18 embert vontak be.2

9 A népgyűlés visszaállítása tehát nem valósult meg (pl. az 1773. évi hadnagytétel során 191 voksot számláltak össze). Azonban két vonatkozásban mégis változás történt: egyfelől a tanács és a communitas hatékonyságát a viszonylag nagy létszámú meghívott jelenlétével csökkentették, másrészt a teljes polgáijogot kiterjesztették a város árkán belül lakó—belső telekkel rendelkező—valamennyi lakosra. Ezt követően már „csak" a város árkán kívül lévőket zárták ki a politikai jogokból. A következő évek tisztújításai sem folytak le zavargások nélkül. Erre rávilágít a Hajdúkerület kapitányának 1770-ből való utasítása: a hadnagy a választásoknál a csendre és a fegyelmezettségre hívja fel a lakosokat—„nem a hazafiak, de a másunnan ide szakadt,