Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
350 POÓR JÁNOS továbbra is csak ideiglenes jelleggel bírták. Az adófizetés és a szolgálatok tekintetében azonban nem volt különbség a két csoport között. A lassú átalakulás eredményeként a 18. század közepére a korábbi két alapvető társadalmi rétegből kifejlődőben volt két osztály: 1./ Az állandó jelleggel belső telket, háztelket birtoklók osztálya. A tulajdonjog elnyerésének három útja volt: a./ vér szerinti leszármazás, öröklés: b./ a várostól való vásárlás, adományozás, c./ eredeti hajdúleszármazottól való vásárlás (a város vezetősége által történt jóváhagyással). A közöttük lévő arány fokozatosan az eredeti hajdúleszármazottak rovására tolódott el: 1738-ban még 1/3 részét, 1782-ben már csak kb. 1/4 részét tették csak ki a telektulajdonosoknak. 2./A másik osztályt a telekkel nem rendelkező (a városon kívül lakó vagy telket ideiglenesen bíró) ún. „nem igaz lakosok" alkották. Az 1780 táján készített összeírások alapján a böszörményi családoknak kb. 50%-a tartozott ebbe a kategóriába. (Lélekszámuk aránya valószínűleg magasabb lehetett ennél). 2J A politikai hatalom birtoklásáért folyó harcok A feszültség a földtulajdon birtoklása, a földhasználat szabályozása körül bontakozott ki legélesebben. Ezzel összefüggésben került napirendre a helyi vezetés módosításának, átalakításának kérdése. Az országos nemességnek, közelebbről Szabolcs vármegye nemességének le kellett mondania a kiváltságolt hajdúvárosok lakóinak földesúri uralom alá való kényszerítéséről. Egyre kevesebb reménnyel kecsegtetett Szabolcs megye másik törekvése is, amely szerint joghatósága alá kívánta rendelni a Hajdúkerületet. A központi kormányzó szerveket pedig csupán az érdekelte, hogy a hajdúvárosok teljesítik-e az állami adókötelezettségeiket. A kiváltságolt közösség belső berendezkedése kívül esett a látókörükön. Megváltozik a helyzet a feudalizmus felbomló korszakában, amikor a centralizáció elvének megfelelően a helyi önkormányzat korlátozása kerül előtérbe. aj A kibontakozó belső küzdelem első szakasza és eredménye. A magisztrátus választásánál a korábbi gyakorlat érvényesült, de egy 1726-os jegyzőkönyvi bejegyzésből zavargásokra lehet következtetni: „...A Becsületes Nemes Tanács a Város Népének az Hadnagyságra való candidatiojának authoritását sem Tanácsbeli sem külső személyek iránt... semmiképpen meg nem engedvén, a Becsületes Nemes Tanás candidált két Becsületes személyeket, mely szerént potiori suffragio (többségi szavazattal)" az egyiket megválasztották hadnagynak.2 5 1729-ben Szent György napján a zavargások miatt a tisztújítást le sem tudták bonyolítani. Ezért május l-jén ismételten összejött mind a szenátus, mind „a lakosság egész népessége". A szenátus idős Varga Jánost jelölte a hadnagyságra, a város népe pedig K. Kovács Jánost. A többség szavazatát K. Kovács János kapta meg.2 6 Ez csak úgy fordulhatott elő, ha a város egész népessége voksolt, különben a szenátus a maga jelöltjét választotta volna meg. A „szegény nép rendetlen perlekedései'' nem szűntek meg a következő esztendők tisztújításai alkalmával sem. Ezért 1737-ben jelentős változás következett be a város
