Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
BÖSZÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZATA 1609-1848 347 dalizmus keretein belül azonban két alapvető jellemzője volt a kialakuló közigazgatási szervezetnek: a/ általában a tisztségviselők ideiglenes jelleggel töltötték be tisztüket b./ szakszerűtlen ügyintézésről volt szó. Mindkettő sok gondot okozott és nehézkessé tette a kibontakozó közigazgatást. Ennek ellensúlyozására alakult ki az a gyakorlat — már ebben a korban —, hogy bizonyos, több szakértelmet igénylő tisztségekre többször megválasztották ugyanazokat a személyeket. A város első tisztségviselője Böszörményben a hadnagy (ductor) volt. A 17. század második felében főmagisztrátusnak nevezték, míg a magisztrátus fogalmán hadnagyból és a 12 esküdtből álló tanácsot értették. Korábban a kapitányt életfogytiglanválasztották; a 18. század elejétől, elvben, évenként váltogatták. Miután azonban a hadnagyi tisztség betöltése szélesebb látókört, tapasztalatot kívánt, ezért a jelentősebb egyéniségeket időnként újraválasztották, s a lakosok körülhatárolható köre viselte a hadnagyi tisztséget. Ezt a gyakorlatot erősítette a városon belüli társadalmi tagozódás, mert egyik eszköze lehetett a teljes jogú polgárok uralma biztosításának. Előre megállapított fizetése nem volt. A törvénykezési eljárások során befolyt bírságpénznek 1/3-a illette meg, a városba beköltöző jövevények egy pár csizmát tartoztak neki vinni. A különböző szolgáltatásokat illetően a szenátus tagjaival azonos elbírálás alá esett. Korszakunkban rangban utána a városgazda (hospes oppidi) következett Böszörményben (ellentétben a többi hajdúvárossal, itt nem volt főesküdt). Már az idézett 1668-as határozatok említést tesznek róla. Ezek a tanácsot utasították, hogy „...a Magisztrátusával s a Város Gazdájával jó egymást értők legyenek". Az első időben a bírságpénzekből befolyt összeget kezelte (a hadnagy, a tanács tagjai és a város 1/3-1/3 részét kapták), s a különböző kishaszonbérletek bevételeit ellenőrizte. Hatásköre tovább szélesedett a hadiadók beszedésének és a kincstárban történő befizetésének, az önálló városi gazdálkodás különböző területeinek ellenőrzésével. A szenátuson belül a gazdasági ügyek felelőse volt, a hadnagy gazdasági „szakreferensének" számított. Tisztségének fontosságát mutatja, hogy 1712-ben a hadnagy után a városgazda hivatalból tagja a tanácsnak. A korabeli események ismeretében érthető szerepének növekedése; az állami adók teljesítése,a hajdúkiváltság fenntartásához szükséges patronusok tiszteletdíjai, a Hajdúkerületnek járó kiadások, a bérelt földek körüli pénzügyi eljárások stb. hatalmas összeget emésztettek fel, miközben az adófizető lakosság — szinte túl volt már a fizetőképesség határán. Ebben a helyzetben a gazdasági ügyek döntő fontosságúakká váltak. A következő korszakban szerepe csökkenni fog. A tisztújítások alkalmával a következő tisztségek betöltését jegyezték be a jegyzőkönyvekbe: Mészárszékgazda (hospes macelli). Rendszerint valamelyik esküdtet bízták meg ezzel a feladattal. Már egy 1675-ből való statutum a „Betsülletes Tanács" hatáskörébe vonta a „húsnak vágatását."2 0 A székgazda ellenőrizte, hogy a mészárosok megfelelő húst mérjenek, olcsó áron. Borbírák (iudices cauponarii) és cauponarius. Vásárbíró (iudex fori). Provisor educilli (bormérés felügyelője). Szállásosztó (quarterii magister), aki a zsoldos katonák szállásáról gondoskodott. Utcahadnagyot (piatearum ductor) olykor kettőt is választottak. A közrendészetben volt szerepe, a tizedesek irányítója volt. A tizedesek (decuriones) katonai
