Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
338 POÓR JÁNOS is: „Ha penig valamelyiknek súlyosan tecczenék a törvény, minekünk úgymint kassai generális kapitány néki eleiben hozassa és minden törvénynek itt szakadgyon vége."5 Tehát a kiváltságot nyert hajdúvárosok felett fennhatóságot gyakorló szervek két feladat megoldását látták szükségesnek: a katonai és az igazságszolgáltatási teendőket. Az előbbiben a kapitány korlátlan hatáskört kapott. A kisebb katonai egységek parancsnokai a hadnagyok (századok) és a tizedesek (tizedek) föltétlen engedelmességgel tartoztak neki. Ami a polgári jellegű ügyeket illeti: a kapitány irányítása alatt 12 esküdt ítélkezett a felmerült vitás kérdésekben, de már csak mint elsőfokú hatóság. Ezek tehát azok a szervezeti keretek, ahonnan a hajdúvárosok a letelepedés után elindultak. Azonban a békés polgári foglalkozásra való áttérés után a feladatok sokasága követelt megoldást. Szabályozni kellett az együttélés rendjét, s egyetlen település normáit sem vehették át. Giondoskodni kellett arról, hogy a „hajdúkiváltságokból minden hajdúvitéz részesedjen". Szabályozni kellett a határ használatának rendjét. Gondoskodni kellett az egyházi élet és az iskolák működéséről. A kishaszonvételek: a korcsmáitatás, a mészárszék, a vásártartás újabb gondokat okoztak. Szabályozni kellett a jövevények befogadásának módját; képviselni kellett a hajdúközösségeket az országos fórumokon stb. Tehát a katonai és igazságszolgáltatási feladatok mellett fontos igazgatási és gazdasági teendők merültek fel. A hajdúközösségek két alapvető problémával találták szembe magukat a letelepedés első évtizedei után: a./ A meglevő önkormányzati szervezet kereteit módosítani, bővíteni kellett. A kapitányi, hadnagyi, tizedesi (katonai), valamint a kapitányi és esküdti (igazságszolgáltatási) szervezet csak egy bizonyos határig tudta magára vállalni a naponként jelentkező feladatokat, illetőleg azok egy részét már eleve kezébe sem vehette. b./ A jogszabályalkotás szükségessége, az ügyintéző szervek megválasztása és az ellenőrzés napirendre tűzte a politikai hatalom birtoklásának kérdését is. 3.1 Harc a politikai hatalom birtoklásáért. A hajdúvárosok fölött álló tényleges vagy névleges hatalmi szervek csupán a katonai és az igazságszolgáltatási teendők ellátására adtak elvi útmutatásokat. Ezek részben a kapitány hatalmát erősítették, másrészt a kapitányi jogkör korlátozása révén a testületi kormányzás felé mutattak. A katonai életforma hanyatlásával és a polgári életforma térhódításával megindult társadalmi polarizáció. A szélesebb társadalmi alapokon nyugvó „demokratikus" fejlődés lehetőségét több körülmény teremtette meg. A letelepedés utáni első nemzedék még szabad katonaelemként kezdte életét. A katonai demokrácia hagyományai még erősen éltek: parancsnoki tekintélyt csak háborúskodás idején ismertek el, békében csak a legnagyobb szigorral lehetett a fegyelmet fenntartani; a parancsnokoknak nap mint nap rá kellett szolgálniuk a tiszteletre; a közkatonák képviseltették magukat a hadsereg tanácsában stb. Éppen ezért a letelepedés után egyenlően is részesedtek a kiváltságokból: „...mikor...azon 9254 Hajdúk Privilégiáltattak s meg telepedtek, akkor minden városban azon meg telepedett katonák s Hajdúk a Telkeket magok között egyaránt
