Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

320 SÁNDOR PÁL ország legismertebb és legkedveltebb újságírója halt meg. Emlékezetem nem teijed odáig, hogy további részletekkel szolgáljak, de ezek könnyen megtalálhatók a főváros különböző Honvédegyesúleteinek levéltáraiban, éppúgy, mint a megyeiekben. Hasonlóan rendelkezésre kell állniuk azoknak a listáknak, az összes tagokkal, akik ezeket az egyesületeket a 60-as és 70-es években alapították, ahol a legjobban lehetne látni, hogy milyen sok és milyen nevű zsidó vett azokban részt. Legmélyebb tisztelettel odaadó híve: Klapka Gy. Budapest, 1889. november 19. HIRDETMÉNY Mindkét — a szegedi és a szabadkai — zsidó hitközséget, amelyek káros és törvényellenes magatartásukkal, valamint a lázadóknak nyújtott különféle kedvezéssel és támogatással kiváltképpen felhívták magukra a figyelmet, megérdemelt büntetésként a törvényes császáruk és királyuk ellen tanúsított helytelen (politikai) felfogásuk és bizonyított pártütésük okából, 50 ezer, azaz ötvenezer pár lábbeli rekvirálásával sújtom. Mindkét hitközség—külön-külön—köteles a számára megszabott mennyiséget, 25 ezer pár lábbelit kész állapotban, éspedig az egyik felét a nagyobb, a másikét a közepes méretből két hónapon belül egyenlő részletekben a megszabott módon a császári és királyi katonai parancsnokságra, Szegedre leszállítani, hogy az első részletet a mai naptól számított három héten belül, azután a hátralévőket nyolc naponként beszolgáltassák. Abban az esetben, ha az egyik vagy a másik határidőt nem tartanák be, úgy előírom, hogy a hitközség büntetés címén naponként 200 forint, azaz kettőszáz forint hadiadót fizessen csengő pénzben és, hogy azt tőlük nyomban beszedjék Főhadiszállás. Szeged, 1849. augusztus 6. Báró Haynau s.k. táborszernagy és a hadsereg főparancsnoka JEGYZETEK 1 Deák jellegzetes politikai vonalvezetését, amelynek lényege, hogy a mindenkori szükségleteket az adott lehetőségekkel egybevetve mérlegelte politikai lépéseit — többek között — a titkosrendőri jelentések is kiemelik. Ezeket róla is a bécsi udvari rendőrhatóság (a rendőr-minisztérium) vezetője, az Osztrák-Sziléziában született, félmüveit és kivételesen rossz szellemű Szedlnitzky József gróf megbízottai írták. Szedlnitzky juttatta őket a nagyhatalmú Metternich Kelemen kancellár kezeihez, ő pedig az uralkodónak adta át. De sokszor megtörtént, hogy a mozgékony Wirkner Lajos udvari kancellista — a saját észrevételeivel megtoldott — jelentéseket előbb adta Reviczky Ádám magyar kancellár kezébe, aki azokat gyorsan közölte az uralkodóval. Lásd erről: Takáts Sándor: Deák Ferenc és a titkosrendőrség. Megjelent az Emlékezzünk eleinkről című kötetben. Budapest, (1929) 526-553. 1. A kötet 1980-ban újból megjelent, de a lábjegyzetekbe foglalt magyar és német nyelvű hivatkozások és forrásmegjelölés nélkül. Lásd még hozzá, Deák és a titkosrendőrség. Tit-