Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 lyek ily kitüntetésre jogosítnának. — Ez igen helyén, igen természetes volt, mert a rabszolga — szolgailag gondolkozik. De egy szabad nemzet elibe állani, s okokat, érdemeket élősorolni a legegyszerűbb igazság bebizonyítására, megnyerésére — a rosszakarat s szűkkeblűség által felhozott igazságtalan vádakat s kifogásokat megcáfolni akarni: nem volna egyéb, mint vétkes kétkedés azon nemzet szabadságérzetében. Mi azért kívánjuk jogainkat, mert emberek vagyunk — mi egyenlők akarunk lenni e haza minden más lakosaival — egyenlők terheiben és áldásaiban, mert mi szintúgy vagyunk fiai; itt születtünk, itt nevelkedtünk, itt szabadon élni, halni akarunk, s nem lehet senkinek hatalmában, kivéve az erőszakot, minket szeretett anyánk keblétől elutasítani, szeretetéből kitagadni — csak egy percig is tőlünk azt megvonni, mit isten kezéből bírunk, minek tudatát a természet szíveinkbe oltá. Képviselők! E szép hazának békéjét kül- és belellenség dúlja fel, a magyar nemzet szabadságát, létezését vész fenyegeti, s lehet-e az magyar ember, lehet-e az hazafi, ki ugyanazon sorsra akaija felebarátját kárhoztatni, melyből maga szerencsésen kikerült, ki, midőn a szabadság gyilkosaival szembeszáll, ártatlanokat börtönökbe süllyeszt? — Törvényhozók! Legegyenesebb politika igazságosnak lenni, mert az igazság diadalában az istenség nyilatkozik, s mert az igazság bosszút áll minden megsértőjén, minden megfertőztetőjén. Mivel nem tudtak igazságosak lenni, elvesztek nemzetek, megsemmisültek álladalmak. —Mi lehet azonban igazságtalanabb, mint a honi lakosok egy részére csak terheket róni, az álladalom jótéteményeiből pedig őket kizárni ? — Magyarok! Nyújtsatok testvérkezeket, nektek is, nekünk is érdekünkben van testvéri keblekre számolhatni, mi született vértanúi vagyunk a szabadságnak, elődeink mind elvérzettek ezen kincsérti küzdelmökben, s azért mi annak becsét méltányolni tudjuk. — Mit a háromezredéves történet őseinkről bizonyít, annakjeiét mi magunk is a legközelebbi események, s vészdús napokban adtuk; hogy a szabadságért lángolunk, hogy hazafiságban bennünket egy néposztály sem múl felül, hogy állhatatosságunkat, kitartásunkat, semmi csapás, semmi szerencsétlenség meg nem ingathatja Európának szabadsága kivívásában minden tartományokban hitfeleink dicséretesen harcoltak — sorainkbői is hullottak a népfelség oltárán — s meggyalázva, visszautasítva, lábbal taposva bár, azon szavak hallatára „veszélyben van a haza" -— testvéreink közül számosan mentek a halál torkába, míg más nemzetségek tetemes része ezt tenni vonakodott, vagy éppen az ellenséggel szövetkezett; számosan siettek vagyonukkal járulni a haza szükségei fedezésére készséggel, lelkesedéssel. Mi ügyünknek igazságos volta érzetében reméljük, hogy önöket is irányunkban az igazság vezérlendi, az igazság, mely nem kegyelmet, nem félszeg rendeleteket, nem jogokat és engedményeket, hanem jogegyenlőséget osztogat minden lakosra nézve, különbség nélkül. Legyenek igazságosak, s ezen pajzzsal győzni fognak; a jó ügy, melyet kivívni a magyar nemzet hivatva van — négyszázezer embert, kik lelkesülni, kik áldozni tudnak, azonnal nyerend.. — Pesten, 1848. évi július 24-én. A Magyarország s hozzákapcsolt tartományokbeli izr. lakosok megbízottai: Holländer Leó, dr. Roth Mátyás, Diner Móricz, Diási Márton, Pappenheim Hermann, dr. Grosz Fridiik, dr. Schlesinger Ignácz, Steinitzer Jakab, Bríill Samu, Lichtmann Dávid.