Századok – 1995

Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285

Sándor Pál AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 „Nem volt nép, amelyik nagyobb hűséget és energiát tanúsított volna szabadságharcunkban, mint a zsidók." (Szemere Bertalan: Kossuth Lajos című, német nyelvű munkájából. Hamburg, 1853. 76. old.) Ez a tanulmány a szerző korábbi munkájának, amely a Valóság 1991. évi 8. számában jelent meg, kibővített változata. A jelen munkában újabb adatokat hasznosítottunk és ezek alapján néhány kérdést részletesebben dolgoztunk fel. Főként teljesebb képet kívántunk rajzolni a hazai zsidó értelmiség 1840-1849 közötti emancipációs törekvéseiről, vallási és társadalmi szervezeteiről, egyesületi mozgalmairól és a szabadságharcban játszott szerepéről. Szükségképpen bővítettük a jegyzetapparátust is, hogy részletesebb tájékoztatást adjunk az egyes személyek fontosabb biográfiai adatairól. A függelékben öt fontos dokumentumot közlünk. Közülük négy alig ismert, egy pedig ismeretlen. Ezek a következők: 1. Deák Ferenc egy ismeretlen felirati beszéde 1840. április 24-i keltezéssel. Ebben a nagy reformpolitikus pártolva a honi zsidóság emancipációs kísérleteit, támogatja a polgári tulajdon megszerzését és a „rendkívüli", vagyis a szégyenteljes türelmi adó eltörlését. Deák felirati beszéde azért is figyelmet érdemel, mert Kónyi Manó, Deák Ferenc beszédei című hat kötetes munkájában (Budapest, 1882-1898) nem közölte ennek a feliratának a szövegét. A felirathoz kapcsolva közöljük a Zala megyei zsidóság „hálanyilatkozat"-át Deákhoz, amelyet az 1839^40. évi országgyűlés után juttatott el hozzá. Mindkét szöveget — itt és a többiek esetében is — a maii helyesírás szabályai szerint adjuk közre. 2. Újra közzétesszük a honi zsidóság egyenjogúsítási kérvényének — úgyszólván a feledés homályába veszett — szövegét. Ezt az ország izraelita hitfelekezetű lakosainak megbízottai 1848. július 24-i keltezéssel akarták benyújtani a képviselőháznak. Bár a kérvényt köröztették az országban, a képviselőházhoz — úgy tudni — nem