Századok – 1995
Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253
276 KURUCZ GYÖRGY professzor azért kelt útra hazájából, hogy személyesen kélje II. György pártfogását Magyarország és Erdély protestánsainak érdekében. A királyhoz intézett beadványát Edmund Gibson, London püspöke ajánlotta Newcastle hercegének figyelmébe. Bár nincs nyoma annak, hogy az enyedi tanár konkrét ígéretekkel térhetett vissza Londonból, annyi azonban bizonyos, hogy a brit diplomácia továbbra is figyelemmel kísérte a magyarországi protestánsok helyzetének alakulását. A bécsi követ közvetlen levelezésben állt egy meg nem nevezett magyar lelkésszel, s utóbb a tőle származó információk alapján került sor a londoni kormány későbbi diplomáciai lépéseire. 1746-ban ugyanis újabb határozott hangvételű jegyzéket adott át a bécsi udvarnak kormánya nevében Robinson. A Habsburg uralkodók valláspolitikájával kapcsolatos brit diplomáciai magatartás vizsgálatakor feltétlenül figyelmet érdemel Thomas Herring canterbury érsek tevékenysége, aki a magyarországi protestánsok érdekeinek legmagasabb rangú szószólója volt. Herring nemcsak rendszeres anyagi támogatást nyújtott magyar diákoknak, hanem 1751-ben személyesen járt el kormányánál, hogy a bécsi angol követ újabb jegyzékben tiltakozzon az udvar diszkriminatív rendeletei miatt. Utóda, Thomas Seeker, már kevésbé volt hajlandó belebonyolódni a magyar ügyekbe. Bár az ő hivatali ideje alatt is számíthattak segítségre a magyar diákok, tisztségét és befolyását nem használta fel a magyarországi protestáns egyházak védelmében. Utóbb Londonban eleve úgy ítélték meg ezt a kérdést, hogy II. József türelmi rendeletével véglegesen orvosolták a vallási sérelmek ügyét. A18. század folyamán önálló külpolitikával nem rendelkező, valamint gazdasági és vallásügyi szempontból is kiszolgáltatott helyzetben lévő ország katonai részvételét a Habsburg Birodalom háborúiban, három fő szempont alapján regisztrálta a brit diplomácia. Mindenekelőtt a veszteségek pótlása, majd pedig az újabb katonai egységek felállítása miatt követték figyelemmel Bécs haderejének újoncokkal való kiegészítését. Az ezredlétszámok alakulásának rendszeres jelentését még az tette indokolttá, hogy a császári udvar háborúinak pénzügyi fedezetét nem egyszer londoni és más nyugati bankházak kölcsönei biztosították. Brit kormánykörökben egyébként már régóta meg voltak győződve arról, hogy Bécsben soha nem tudtak bánni a pénzzel. Ezen túlmenően nem kisebb figyelmet fordítottak egy olyan sajátos magyar fegyvernem, a huszárság fejlődésére, melyet eredményessége folytán a kor valamennyi jelentős hadserege igyekezett saját hadszervezetében is meghonosítani. Főlega magyar huszárezredek révén, ismertté váltak Londonban azok a tehetséges magyar tisztek és katonai vezetők, akik a dinasztia különböző háborúiban vettek részt. A szatmári békekötés utáni első jelentősebb csapatösszevonásokról Simon Clement 1715. február 9-i levele tájékoztat, amelynek értelmében a bécsi hadvezetés 12 000 embert kívánt Erdély határaihoz vezényelni. Clementet rövidesen Lucas Schaub, a svájci származású brit diplomata váltotta fel, így az ő jelentései alapján értesültek a londoni kabinetben a további előkészületekről. A török-velencei konfliktus nyomán egyértelműen úgy ítélték meg a helyzetet brit kormánykörökben, hogy III. Károly a karlócai béke módosítását akaija elérni, melynek közvetlen célja a Temes-vidéket még megszállva tartó törökök kiűzése lehetett. A feltételezés helyességét azután igazolta Schaub 1715. augusztus 17-i jelentése. A követ arról tudósított, hogy III. Károly ígéretet tett a velenceieknek a következő évi hadba lépésre.
