Századok – 1995

Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3

A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 19 ráló lovaikon harcolnak Lovaikon szoktak járni, gondolkodni, álldogálni és beszélgetni".5

0 3. Liudprand (10. század közepi, megbízható forrás) 899. évi esemény kapcsán: A „szerfelett kifáradt lovak nem tették lehetővé a magyarok számára a futást A magyarok végre a szerfeletti félelemtől kényszerítve megígérik, hogy odaadják minden felszerelésüket, foglyaikat, minden fegyverüket és lovaikat, csupán egyet tartva meg belőlük, hogy azon hazamehessenek"; 933. évi esemény kapcsán: a magyarok „lustának szidják a gyors paripát Eldobálják íjaikat, szétszórják nyilaikat, sót melldíszeiket elvetik, hogy a lovak annál könnyebben futhassanak"; 942. évi esemény kapcsán: a magyarok „három napon keresztül víztelen és szomjúságtól gyötört vidéken haladtak keresztül. Azt gondolván tehát, hogy lovaik és ők maguk is szomjan pusztulnak, gyorsabb ütemben térnek vissza, semmint elindultak".5

1 4. Folcuinus (10. század második feléből való, megbízható forrás) 954. évi esemény kapcsán: „És már eljött a húsvéti napok szent ünnepe, annak nyolcadán, április 2-án kora hajnalban hirtelen megsűrűsödött a levegő a lovak porfelhőjétől, és a föld eldugott széleiről sisakok ezrei bukkantak elő", megérkeztek a lobbes-i monostorhoz a magyarok.5

2 5. Widukind (10. század második feléből való, megbízható forrás) 938. évi esemény kapcsán: a steterburgiak „hirtelen megrohanták ellenfeleiket, és miután közülük igen sokat levágtak, és elfogták lovaik nagy tömegét néhány hadijelvénynyel együtt, a többieket futásra kényszerítették".5

3 6. János velencei pap (11. század eleji, megbízható forrás) 899. évi esemény kapcsán: a magyarok „lovaikon és bőrhajóikon Velencébe behatolva, Cittanuovát a lakosság elmenekülése után tűzzel felperzselték".5

4 7. A 14. századi krónikakompozíció korai (11. század végi) részében, amely a sasok támadását említi meg a magyar honfoglalás kiváltó okaként, arról olvashatunk, hogy e sasok „fölzabálták barmaikat meg lovaikat".5

5 8. A Nyesztor-krónika (12. század eleji, megbízható forrás) 969-nél azt a megjegyzést tette, hogy a Duna torkolatához közeli Perejaszlavecbe érkezik a szomszédos népek valamennyi értékes áruja, így „a magyaroktól ezüst és lovak".5

6 9. Ebersbergi krónika (13. századi, kétes értékű kútfő) év nélkül, talán 955. évi esemény kapcsán: a magyarok „egyesített légiója lovon gyors rohammal az ebersbergi vár keleti oldalára rontott, és nyilakat lőtt ki a vár ellen".5

7 10. Aventinus (16. század eleji, kétes hitelű forrás) 913. évi esemény kapcsán: a magyarok „gyors lovaikon egész Bajorország-szerte keresztül-kasul száguldoznak".5

8 Milyen következtetések vonhatók le e tudósításokból? Bölcs Leó és Regino egymástól teljesen független híradása kétségtelenné teszi: az általuk leírt magyarok szinte összeforrtak a lóval; lóháton nőttek fel, illetve — a pihenést és az étkezést kivéve — minden fontosabb életmegnyilvánulásuk a ló hátán történt. Amikor Liudprandnál arról olvasunk, miszerint a 899-ben megszorult magyarok beleegyeztek volna abba, hogy csupán egyetlen lóval térjenek haza, a Liudprandtól szintén teljesen független Bölcs Leó tudósítása nyer igazolást: a magyarok nagy csapat lóval vonultak (hadba), vagyis egy harcosra minimálisan két (de sokkal