Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
FIRENZEI KERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON 1404-1437 KÖZÖTT 205 Az említett 1427. évi levelében a Signoria még egy kereskedőért, Bernardo di Sandro Talaniért is szót emelt Zsigmondnál. Az illető áruit Budán lefoglalták, őt magát törvényszegéssel vádolva perbe fogták és elítélték. Firenze arra hivatkozva, hogy polgára 15 éve kereskedik az országban, ahol „ab omni defectu, fraude procul in amplissimo regno vestro mercaturam laudabiliter administravit", felmentését, árui visszaszolgáltatását kérte. Bernardóról nem sokat tudtunk kideríteni. A Catasto készítése idején Magyarországon tartózkodott, így testvére tett helyette bevallást. A magyarországi kereskedelemről a forrásban nem esett szó.90 Úgy tűnik, önállóan tevékenykedhetett, mert társairól, megbízóiról nincs tudomásunk. Bár az is igaz, hogy a felmérés alapján elég alacsony vagyoni kategóriába tartozott, így feltehető, hogy valaki állhatott mögötte. Magyarországon jó üzleteket köthetett, mert amikor javait elkobozták, „molti denari, ariento, drappi e aromata et altre mercatantie" találtak nála. Bár esetében semminemű kapcsolatot nem tudunk kimutatni a Scolarikkal és a királyi udvarhoz közelálló firenzeiekkel, azért ő sem állhatott messze ettől a körtől. Egyetlen ismert adósa Gaspare da Colle, a déli végeken Zsigmond szolgálatában álló firenzei volt, akivel nyilván valamilyen formában együttműködhetett. Gaspare da Colle szintén szép vagyonra tehetett itt szert, mert 1427-ben, amikor kegyvesztetté vált, és bebörtönözték, 20 000 arany értéket koboztak el tőle. Bernardo di Sandro Talani személye azért is figyelemre méltó, mert a 15. sz. eleje óta ő az első firenzei, akinek árui között fémet, nevezetesen ezüstöt is felfedezhettünk. A firenzeiek, miként már volt róla szó, a 14. sz. vége felé kiszorultak azokból a hivatalokból, amelyek igazgatása a fémekhez való hozzájutást, azok kivitelét megkönnyítette volna. Bár a németek befolyása ezekben a hivatalokban, tekintettel Zsigmondnak folyósított kölcsöneikre,9 1 Nürnbergi Márk háttérbe szorulása (1415) után is jelentős maradt, Ozorai Pipó révén a firenzeiek is bekapcsolódhattak az ország pénzügyigazgatásába. Pipó kincstári ügyekben játszott szerepének ismertetésére most nem térnék ki, erről sokat és kimerítően írtak már, inkább a környezetéből kiemelkedett Onofrio Bárdi és fiai pályafutását taglalnám részletesebben. Onofrio Bárdit az irodalom rendszerint azonosítja a Budán 1388-ban feltűnt Onofrio di Zenobio di Florentia, budai polgár személyével, akit viszont a dalmát só- és harmincad kamarákban 1378-ban és 1383-ban felbukkant Onofrioval tartottak egy és ugyanazon személynek.92 Az azonosításoknak azonban kevés reális alapjuk van. A Dalmáciában előfordult Onofrius nem Zenobio, hanem Giovanni fia, így nem lehet azonos budai névrokonával. Különben ebben az időben Budán szerepelt még egy Onofrio is, aki viszont Francesco fia volt.93 Onofrio Bárdi esetében a források egyetlen alkalommal sem említik, hogy Zenobio fia lenne, és ugyanígy nem mondhatjuk el Zenobio fia Onofrióról sem, hogy a Bárdi névvel előfordult volna. A Catastóban ugyan szerepel egy Agnolo di Zenobio Bárdi, akinek a testvére azonban nem Onofrio, hanem Piero névre hallgat.94 Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Onofrio Bárdi a Scolarik révén került Magyarországra, hisz több Bardival is kapcsolatban álltak. Első említése 1409-ből való, ekkor Pipo alkalmazottjaként a sókamarákban dolgozott, ahol több firenzei is tevékenykedett. Pipo szolgálatából azonban csakhamar a király közvetlen szolgálatába lépett. Budai kamarásként nemcsak a sóregálét kezelte, hanem az „összes királyi jövedelem behajtója" is volt9 5 1425-ben a firenzei követek nála szállnak meg Budán, és már mint „fattore olim di Pipo Scolari" emlegették.96 Budai kamarásként,
