Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
202 TEKE ZSUZSA követét, Brandát, hogy az ott összegyűjtendő, az apostoli kamarát és a római egyházat illető pénzeket kipróbált hűségű hívének Filippo del Bene firenzei kereskedőnek adja át.58 Igaz, néhány nappal később már annyiban módosította intézkedését, hogy Branda a pénzeket „per litteras cambii" küldje Rómába.5 9 Filippo nemcsak gazdasági téren, hanem egyéb, az egyházat érintő ügyekben is a pápa rendelkezésére állott, miként ez az októberi pápai megbízatásából kiderül. A pápa mellett Zsigmondnak is élvezte a bizalmát. 1411 októberében familiárisai közé emelte.6 0 1412-ben a pápa követeként Velencében találjuk, hogy közvetíteni próbáljon a köztársaság és Zsigmond között.6 1 A pápa rövid uralkodásának végeztével, úgy tűnik, végleg Zsigmond hívéül szegődött. 1424-ben lateráni palotagrófként őt küldi Svájcba, hogy a nevében tárgyalásokat folytasson a svájciak belépéséről a Milánó elleni háborúba6 2 Szerepet kapott a király olaszországi ügyeinek intézésében, és az uralkodó osztatlan bizalmát élvezte, miként azt az 1427-28-ban Magyarországon tartózkodó firenzei követek megállapították6 3 Feltehető, hogy ezenközben nem hagyott fel teljesen pénzüzleteivel, kereskedelmi tevékenységével sem. Adósai között egy Budán tartózkodó olasz szerepelt — elég jelentős összeggel, 1030 forinttal — hitelezői sorában a váradi püspök mellett egy szövetkereskedő társaság, Matteo Rondinelli e compagnia, valamint Cosimo Medici fordult elő.6 4 A Scolarikhoz családi kapcsolatok is fűzték. Leányát Pipo kérésére Andrea Buondelmontehoz adta nőül.6 5 Ugyancsak Pipo vonzási köréhez tartozott, ha nem is ilyen szorosan kapcsolódva, a Frescobaldi-Cavalcanti kereskedőtársaság is. Filippo, Giovanni Niccolao d'Amerigo Frescobaldi és a Cavalcanti fivérek közül Gianozzo egy selyemkereskedővel, bizonyos Tomasso ser Chinivel társultak a magyarországi kereskedelemre.66 A Frescobaldikról és a selyemkereskedőről nem sokat tudunk, a Cavalcantiakról viszont annál többet. Ugyanannak az Uberto Cavalcantinak az unokái, aki a század elején Andrea és Bernardo Lamberteschi zárai kereskedelmi ügyleteinek lebonyolításában közreműködött, aki testvérével együtt a Medici bank 1395. évi számadáskönyvében szerepelt. A Cavalcantiak most sem nélkülözhették a bank hiteleit. A Mediciek mellett több szövetkészítéssel, -kereskedelemmel foglalkozó cégtől is kaptak hitelben árut. Bernardo di Domenico Giugni, Federico Ricci e compagnia és egy füszerkereskedő látta el őket áruval.67 A társaságot Magyarországon képviselő Gianozzo Cavalcanti és Filippo Frescobaldi kereskedelmi tevékenységéről mindössze egy adat maradt fenn. Eszerint Zsigmond 1300 arannyal tartozott nekik a szállított árukért, amelyek nyilván a királyi udvar drága kelmék iránti keresletének kielégítését célozták.6 8 Az üzletet valamikor 1426 elején köthették meg, mert Cavalcanti ekkor Budán tartózkodott, és a pénz behajtására az év vége felé tettek lépéseket. 1426 márciusában ugyanis Cavalcanti Pipo budai házában tanúskodott Giovanni Lamberteschi, Antonio Buonaccorso degli Strozzi, Onofrio Bárdi társaságában.69 Az 1300 arany behajtása körül támadt bonyodalmak egyébként a figyelmet Pipo pénzüzleteire irányítják. Mind ez ideig csak jelzésekkel tudtunk szolgálni, ami Pipo és az országban tevékenykedő olaszok kapcsolatát illeti. Megállapítottuk, hogy pénzkölcsöneiket, áruhiteleiket egyaránt igénybe vette. Azt is láttuk, hogy nem csak ő kapott tőlük pénzt, hanem maga is kölcsönzött honfitársainak, és így valamilyen formában részesedhetett azok üzleti hasznából is. Ez ugyan magas méltóságával nehezen volt összeegyeztethető, de abban a társadalmi rétegben, amelyhez tartozott, egyáltalán
