Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
II. ANDRÁS KORMÁNYZATI RENDSZERE 181 is megfosztotta, s a királyság kulcsfontosságú megyéibe legmegbízhatóbb híveit ültette. Ennek megfelelően nádorát, Tomaj nembeli Dénest Szolnok és Bihar, tárnokmesterét Póst Bács, országbíróját Rátót nembeli Gyulát Csanád, Szeraíil fia Andrást (a következő országbírót) Pozsony, korábbi étekfogóját, régi, hű emberét, Csák nembeli Csákot Sopron, Lukács volt Szörényi bánt Moson, Kálmán étekfogóját Aba nembeli Demetert Bodrog, a Szerémségurát Kalojánt Keve élére helyezte.112 A frissen koronázott király e kinevezései üzenet értékűek számunkra; Bélának az ország területe feletti ellenőrzését és e megyék különleges fontosságát deklarálják. *** IV Béla uralkodása idején méltóságsorokat csak aranypecsétes királyi oklevelek eschatocollumában találunk. Ezek száma nagyságrendileg kisebb a fent vizsgált korszak méltóságsor-mennyiségénél, így a reformatio regni évtizedeit a fent megkísérelt módon nem figyelhetjük meg. Amikor pedig V István idején a méltóságsorok feltüntetésének gyakorlata újra rendszeressé vált, az ország politikai viszonyait már erőteljes magánhatalmi kristályosodási pontok tarkították IV Béla 1242-t követő politikája ugyanis új mozgásteret, átalakuló és kibővülő lehetőségeket teremtett az arisztokrácia számára is. A király hű báróinak köre a roppant méretű birtokadományok, és a várépítési program révén néhány év leforgása alatt merőben új helyzetben találta magát. Lassan nem a király kegyétől függött tényleges hatalma (bárói posztra helyezés), hanem magánbirtokai, várai szolgáltatták politikai szerepléséhez a szükséges hátteret. A királyi birtokok jelentős részének magánkézre kerülése így vélhetően kettős következménnyel járt. Egyfelől új hatalmi egységet hívott életre, a váruradalmat, másfelől pedig csökkentette az ispánságok tényleges súlyát. A kora Arpád-kor szórt birtokával szemben ugyanis ez, az új típusú, olykor falvak tucaijait egy egységbe szervező világi nagybirtok kővárával már jelentős politikai hatalmat is biztosított urának. Emiatt igen nehéz az egyes ispánságok, de akár a főméltóságok esetében is azok magánbirtokoktól független „értékét" felbecsülni. Mert amíg a 13. század első harmadában az ispán hivatala még a várföldek eladományozása mellett is meghatározó pozíciót jelenthetett a megyében, addig az 1260-as évektől a hatalmi súlypontok egyre gyorsuló ütemű áthelyeződése az ispáni tisztség devalválódásával járt.11 3 „A megreformált ország egyensúlyzavarainak" észlelése, s a rendszer működéséből eredő hibák kiküszöbölésére irányuló kísérletek hatották át az Arpád-kor utolsó harminc évének belpolitikai eseményeit. Territoriális magánhatalom és familiaritás, korai rendiség, valamint nagyhűbéres rendszer töltötte ki a politikai szféra tényleges kereteit. A méltóságsorok 1270-es éveket követő összeállításának vizsgálatára pedig minden bizonnyal csak e súlypontáthelyeződések messzemenő figyelembevételével kerülhet sor.11 4
