Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
12 KRISTÓ GYULA kell számolnunk: mikor keletkezett az írott forrás, mekkora időbeli és térbeli távolság választja el a honfoglaló magyaroktól, nem későbbi időben készült hamisítvánnyal állunk-e szemben stb. Mivel azonban e forráscsoport szolgáltat egyedüliként biztos kronológiai fogódzót, erre kiváltképpen nagy figyelmet kell fordítanunk. Annál is inkább sajnálatosabb, hogy ennek a viszonylag nem nagyszámú írott kútfőanyagnak a honfoglaló magyarság életmódja szempontjából értett áttekintése, adatbázisának összeállítása nem történt meg. Tanulmányunk egy későbbi részében e hiányból szeretnénk valamit pótolni. Külön elbírálást igényelnek azon források, amelyeket a látszólag biztos időrend igényével használnak fel egyes kutatók, de ez számos esetben a bizonytalanság elfedésére szolgáló magabiztosságból, olykor talán a prekoncepció mindenáron való bizonyítási vágyából fakad. E helyütt kell elsősorban megemlítenünk a régészeti telepek időrendjének dolgát. E telepek kronológiája szerfelett bizonytalan. Egy olyanféle minősítéssel, hogy egy falu Árpád-kori (vagy akár 10-11. századi), semmire sem megyünk akkor, amikor mi kiváltképpen a 9-10. század fordulója viszonyaira vagyunk (lennénk) kíváncsiak. Az efféle minősítések éppen hogy több kárt okoznak, mint hasznot, évszázadok markáns eltéréseit mossák össze, elfedik azokat a különbségeket, amelyekre pedig éppen kíváncsiak lennénk. A régészet nincs még jelenleg felvértezve azzal, hogy biztos hitelre számot tartóan tudjon válaszolni pl. olyan kérdésre, amilyennel Heckenast Gusztáv állt elő Mesterházy Károly dolgozatának opponensi véleményében: „vajon a régészeti terepbejárás alapján kimutatott X. századi települések valóban egyidejűleg álltak-e fenn, s nem lehet-e arra is gondolni, hogy négy-öt szomszédos X. századi település esetleg csupán egyetlenegy helyváltoztató közösséget jelent". Erre Mesterházy Károly azt válaszolta: „Elméletileg fennáll annak lehetősége, hogy egyes Artánd környéki falvak egyetlen helyváltoztató közösség különböző telepei", de a településsűrűség nem Bihar megyei sajátosság. Ahol viszont sűrűbb a településhálózat, ott éppen Mesterházy jelezte, hogy — már amennyire akár fél évszázados pontossággal is képes a régészet telepnyomokat korhoz kötni — „ezek az adatok a X. század második felétől jelzik a sűrű településhálózatot".29 Nem sokkal jobb a helyzet a magyar nyelv honfoglalás előttinek tartott és földműveléssel kapcsolatos török jövevényszavaival sem. Ma már aligha lehet kizárólagosan a honfoglalás előtti időre korlátozni a magyar-török nyelvi kapcsolatokat. Nem csupán a magyarsággal együtt a Kárpát-medencébe került kabarság nyelve hatott a magyarra és fordítva (Bíborbanszületett Konstantinos szerint a kabarok a kazárok nyelvére megtanították a magyarokat). A kútfő erről szóló mondatai Moravcsik Gyula szövegkiadáshoz fűzött jegyzetei szerint többféleképpen értelmezhetők, „de bármiként értelmezzük is a szöveget, a három mondat világosan arról tanúskodik, hogy a magyarok a kabar csatlakozás révén kétnyelvűek voltak".3 0 Ha arról folyhat is vita, hogy a magyarság mely része lett kétnyelvű, arról már kevésbé, hogy ez a kétnyelvűség még a 10. század közepén is fennállott. Márpedig a jövevényszavak átvételének, „a tulajdonképpeni kölcsönzésnek feltétele a kétnyelvűség".3 1 Az utóbbi évtizedek kutatásai azt is világossá tették, hogy nem csupán a kabarok képviselték a török ajkú népességet a honfoglalás kori Kárpát-medencében, hanem azok a bizonnyal török nyelvet beszélő
