Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
164 NÓGRÁDY ÁRPÁD esztendő nyomasztó tárnokmesteri túlsúlya látszik magyarázni a „kamarás" jobb szereplését. A királyné udvarispánja azonban már a 12. század végén is fontos méltóságnak számított, s az 1222-ig ismert 27 évkorból tízben ismert. Ezzel szemben a tárnokmester a jelek szerint csak 1214-től, minden bizonnyal a novae instituciones gazdaságpolitikájának irányítójaként lett az ország egyik meghatározó méltóságává. Igaz, ezt követően a legfontosabb bárókat rögzítő listákról többé gyakorlatilag ő sem hiányozhatott, míg a királynéi udvarispán súlya II. András uralmának vége felé csökkenni látszik. Teljesen mindegy, hogy a királyné udvarának vezetőjét 1222 körül az ország sorrendben ötödik avagy hatodik méltóságának tekintjük-e. Sokkal fontosabbnak tűnik, hogy becsült jelentőségét az Aranybulla tisztséghalmozásokról hozott rendelkezése is megerősíti, amikor a nádor, a bán, és az udvarispán mellett csupán neki engedélyezi egyidejűleg két méltóság viselését.33 A táblázat érdekessége azonban nem a 13. század közepén a bárói hierarchiában jelentősen visszacsúszó királynéi udvarispán századeleji — már korábban is sejtett — erős pozíciója, hanem az udvari méltóságviselők 1220-ig tartó teljes hiánya. Az eredmény meglepő, hiszen hiteles királyi oklevél 1209-ben, 1216-ban és 1217-ben is említi a pohárnokmestert, és ez utóbbi évből már az étekfogó—és a lovászmester is ismert.3 4 Szereplésük az elmondottakkal szemben látszólag komoly ellenérvként merülhetne fel, és a méltóságsorok e fontosnak vélt „fogyatékosságát" pusztán az egyes királyi oklevelek névfelsorolásaiban jelentkező személyek relatíve alacsony számával magyarázná. 1192-től 1220-ig (Csák nembeli Demeter étekfogómester első eschatocollum felbukkanásáig) az általam ismert méltóságsort feltüntető, hiteles királyi oklevelek száma 104. Közülük 36 névfelsorolás említ nyolc, vagy annál több világi tisztséget. Azaz legalább annyit, amennyi a tatáijárást követő évtized (macsói hercegtől eltekintett) országbáróinak létszáma Vagyis, mindössze négy-öt világi személy esetenkénti felsorolása még magyarázhatná a magister agasonum — dapiferorum és pincernarum majd három évtizedig tartó mellőzését. Ám az a tény már aligha írható az összeállítások „rész az egész helyett" szemléletének számlájára, hogy az udvari tisztségviselők feltüntetését harminc év nyolc kancelláija nemhogy 8, de 12, sőt 14 fős névsorban sem látta indokoltnak. Érdemes e szempontból az 1220 után kiállított királyi diplomákat is átnézni. E tizenhat évre tudtommal 54 méltóságsor áll rendelkezésre. Közülük tíz. — kivétel nélkül 1220 és 1224 között kiállított diploma — még nem tünteti föl az udvari tisztségviselőket.3 5 (E méltóságsorok azonban egy kivételével nem érik el a nyolc főt, igaz a fennmaradó egy összeállítás viszont tíz világi személyt is megemlít.) Az ingadozás mögött vélhetően az új gyakorlat kiformálódásának szakasza húzódott meg. Erre utalhat, hogy e négy év 22 tisztség-összeállításából 12 a három udvari főember (ill. valamelyikük) feltüntetésével, míg 10 névsor figyelembevételük nélkül készült el. 1224-re azután a „kezdeti nehézségek" megszűntek; az oklevelek formába öntői megszokták az új viszonyokat, így ez évtől kezdődően az étekfogó — lovász — és pohárnokmesterek már elmaradhatatlanok a legfontosabb világi méltóságviselők sorából.36 Az udvari tisztségviselők pozíciójának megváltozása jól tükröződik Csák nembeli Demeter kancellári megítélésében is. A híres nemzetség Ugodi ágának legnagyobb
