Századok – 1995
Krónika - Hibaigazító I/144 - Hibaigazítás II/ - A Századok Alapítványt 1994-ben befizetéseikkel támogatók névsora I/144
150 PÓSÁN LÁSZLÓ ott belépett a Német Lovagrendbe, ahol hamarosan nagy megbecsültségre tett szert s megválasztották nagymesterré.6 1 A Canonici Sambiensis Epitome Gestorum Prussie ezzel kapcsolatban röviden csak ennyit jegyzett meg: „Tercius (ti. magister) Hermannus Bart".62 A Rend harmadik mestere csak rövid ideig volt hivatalában, mert 1209, vagy 1210. június 2-án meghalt.63 Halálának pontos évét sajnos nem ismerjük. Utóda a szintén thüringiai származású Hermann von Salza lett, akinek hivatali ideje alatt a Német Lovagrend kilépett az ismeretlenségből,.jelentősen gyarapította ingó és ingatlan vagyonát, s tiszteletet parancsoló elismertségre, tekintélyre tett szert. A negyedik nagymester kereken harminc évig állt a Rend élén. Származásáról és ifjúkoráról semmit sem tudunk. Az biztos, hogy családja thüringiai volt, de társadalmi helyzetéről eltérően tudósítanak a források. A13. századra vonatkozó két legfontosabb beszámoló, Peter von Dusburg és Hartmann von Heldrungen krónikája szerint a Salza-család a thüringiai őrgróf miniszteriálisai közé tartozott.64 A15. század fordulója tájékán keletkezett Jüngere Hochmeisterchronik azonban Hermann vol Salza szabad lovagi, nemesi származását hangsúlyozta: „er was des beeren soen von Salza, en vri edelman".65 A korai nagymesterekre vonatkozóan azonban ez a krónika sajnos megbízhatatlan forrás. Erich Maschke szerint minden bizonyíték inkább amellett szól, hogy Hermann von Salza a miniszterális rétegből származott.66 1209-ben az alig több mint tíz éves múlttal rendelkező Német Lovagrend nagymesterévé választották. Egy évtizeddel később már nemcsak a német szerzetes lovagok elöljárója volt, hanem II. Frigyes császár tanácsadójaként és bizalmasaként az európai diplomácia egyik legügyesebb személyiségévé vált. Hosszú éveken keresztül közvetített úgy a pápaság és a császárság között küzdelemben, hogy mindkét fél nagyrabecsülését kivívta. Németországban ő szervezte meg II. Frigyes keresztes hadjáratához a hadsereget, ő vitte sikerre a császár és a jeruzsálemi örökösnő közötti házasságot, nagy szerepe volt abban, hogy Ludwig von Thüringen terve, Arpádházi Erzsébet szentté avatása 1234-ben megtörtént, s ami a legmaradandóbb tette volt: ő alapozta meg a Német Lovagrend poroszországi uralmát, vetette meg a Rend önálló államának alapjait.67 Arról, hogy Hermann von Salza mikor lépett be a Rendbe, semmit sem tudunk. Johannes Voigt feltételezi, hogy már 1196-ban a Szentföldön tartózkodott.68 A megválasztását követő két évről szintén nem tudósítanak a források. Feltehetően a Rend erőforrásainak számbavételével és a lehetőségek felmérésével volt elfoglalva Első hivatalos, nagymesterként folytatott politikai-diplomáciai tárgyalásaira a keresztes hadak felvonulási és utánpótlási vonalainál fekvő német lovagrendi birtokok meglátogatása alkalmából került sor. Ezt az utazást 1211 szeptemberében kezdte meg az oldenburgi gróf fiának, Wilbrand hildesheimi kanonoknak a kíséretében, aki részletes feljegyzéseket, naplót készített az utazásról6 9 Kilikiában felkeresték Tarsus mellett a Német Lovagrend ispotályát, Cumbetefortot.70 Vízkereszt ünnepét a kilikiai Armenia fővárosában, Sis-ben ünnepelték. A Német Lovagrend nagymesterének személyes látogatása Armeniában gyümölcsözőnek bizonyult a Rend számára: II. Leo fejedelem, aki igen sokat köszönhetett a Staufoknak, 1212. áprilisában a lovagoknak adta Amuda várát a hozzá tartozó falvakkal és számos más birtokkal együtt,71 sőt II. Leo 1212-ben mint a Német Lovagrend felesküdött támogatója, féltestvére (confrater) is feltűnik a forrásokban.72 1212 tavaszán a nagymester tehát Armeniában tartózkodott. 1213 elején Ciprus szigetére hajózott, ahol Kyrenia kikötőjében szállt
