Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 143 kk., 83 kk., 105 kk., 126 kk.; Czeglédy 1969, 20 k„ 53 kk., 90 kk.; Gordon 1960, 201; Kollautz-Miyakawa 1970, I. köt. 151 kk.; Kothe 1969, 51; Maenchen-Helfen 1966, 275 kk.; Sinor 1963, 265 kk.; Szádeczky-Kardos 1972, 62 kk., 131 k. 106 Ld. fent, 16. 1.: Ellentétben a griffek —» Okeanos-menti népek —>• avarok —» sabirok —» — saragurok (ogurokkal és onogurokkal) sorával, a saragurok az akatirek közti háborúk nem vezetnek elűzetéshez. Az akatirek logikailag várható elvándorlását valószínűleg azért nem lehetett a sémába beilleszteni, mert ezek a népek a birodal határának közelében laktak; jól értesült bizánciak tehát tudhatták, hogy akatir vándorlás nem volt. 107 Gordon 1960, 12; Moravcsik 1930, 60. 108 Ld. Herodotos II 21, 23; IV 8, 36. Vö. fent, 16. 1. 109 Ld. Kretschmer 1889, 105 k.; Kollautz-Miyakawa 1970, I. köt. 140 k. — Johannes Philoponos visszhang nélkül maradt elutasító véleménye a tengertől körülvett Föld tanáról itt elhanyagolható, mert Johannes működésének korában Priskos már nem élt. A Priskos utáni időből származnak Kosmas Indikopleustes spekulációi is egy az Okeanoson túl fekvő szárazföldről (a Paradicsommal és az özönvíz előtti emberiség lakóhelyével): McCrindle 1897, 33 kk.; ez a világkép különben nem jelentett szakítást a megszokott felfogással a lakott Földről, amelyet Kosmas szerint is a hajózhatatlan Okeanos vesz körül. 110 Haussig 1953, 351; Moravcsik 1930, 59; Német 1930, 98 kk., 107 kk.; Sinor 1946/1947, 37. 111 Tomaschek 1888, 61 (kiemelés tőlem). 112 Lényegesnek tűnik, hogy különböző szerzők, ha ezt a folyamatot szemléletesen akarják ábrázolni, csaknem kivétel nélkül a fizikából kölcsönzött modelleket használnak fel. Az elképzeléseknek tulajdonképpen csak a mechanikából vett hasonlatok felelnének meg (vö. lentebb, 21. 1.: „dominó-teória"). A szakirodalomban leggyakrabban használt „lánc-reakció" kifejezés tulajdonképpen a kémiába vagy az atomfizikába tartozik és a koncepció tartalmától eredetileg idegen. Az irodalomban egyetlenegy kísérletre bukkantam, „az egymást toló és szorító népek nagy mozgásait" fizikai folyamatok bevonása nélkül jellemezni: A. és K. Kulischer (1932, 27), akik ezekben a vándorlásokban „a világtörténet valóságos főútvonalait" látják, asszociálják az egész folyamatot „egy pániktól megragadott embertömeg menekülésére, amelyben mindenki annál korábban jön mozgásba, minél közelebb van a kiindulóponthoz, vagyis minél hátrább áll a menekülés irányában, és a hátul álló az előtte állót hajtja". Nem véletlen, hogy a hasonlat sikerületlen: Az „egymást toló népek" ideája ugyanis nem történeti vagy pszichológiai tapasztalatokon alapul, hanem mechanikai folyamatok közvetlen átvitele a történelemre. 113 Numelin 1936, 193 k. (kiemelés tőlem). 114 Vernadsky 1950, 78 (kiemelés tőlem). 115 Haussig 1956, 233. 116 Pl. Baade 1956, 21. 117 Minorsky 1942, 20 k.; vö. Czeglédy 1949, 43 kk., 47 k.; Pritsak 1953, 408 k.; Sinor 1963, 293. 118 Az eurázsiai népvándorlások általános kelet-nyugati irányának régen megcáfolt tétele (ld. Kulischer 1932, 26; vö. Heine-Geldern 1951, 248) középkori misztikus világvége-spekulációkban, végelemzésben pedig kereszténység előtti szolár-mithológiai tanokban gyökerezett. Vö. Wright 1965, 233 kk. 119 Pl. Schwarz 1953, 21 k. 120 Pl. Westermann 1952, 356 kk. 121 Pl. Taylor 1949, 106. 122 A 18. század óta újra és újra felbukkan az irodalomban az állítás, hogy a Római Birodalom bukását végeredményben a kínai Nagy Fal építése okozta, mert a belső-ázsiai steppei népek támadásait Nyugat felé terelte és ezzel „a" nagy népvándorlást váltotta ki. Jellegzetes példája a láncreakció-elmélet ál-világtörténeti funkciójának!
